A költő pontosan értette, mit jelent a barátság…
Szádinak volt egy barátja, aki valami magas hivatalt nyert el. A szerencsés embert sürgősen felkeresték az ismerősei, hogy kifejezzék jókívánságaikat. Egyedül Szádi nem sietett hozzá.
Amikor valaki csodálkozott ezen, a költő így felelt:
– Most mindenki üdvözli a méltósága miatt. Én azonban csak akkor keresem fel, ha előkelő állását elveszti, és akkor alkalmasint egyedül megyek hozzá, hogy kisírja magát vállamon.
