Az 1956-os forradalom után kivándorolt Békeffi István és felesége, Turay Ida hosszú évek után tért végleg haza. Amint idejük engedte betértek a Fészekbe egy jó beszélgetésre…
A fészekbeli asztaltársaságának oszlopos tagjaiban felmerült a kérdés: vajon a régi sikerek folytatása miatt jöttek-e haza, vagy ennek más oka is volt?
Turay így válaszolt:
– Nagyon sok kedves, híres barátunk volt odakint: Remarque, Hans Habe írók, Vajda László filmrendező, de ők sajnos fiatalon elhunytak.
Majd Békeffi vette át a szót:
– Én biztos vagyok benne, hogy Dusinál előbb fogok elmenni, és nem akartam, hogy ott az idegenben, a kiállhatatlan özvegyek között élje le az életét. Ez volt az egyik nyomós ok, amiért hazajöttünk, aztán meg ide, a Fészekhez is ezernyi emlék fűződik, igaz Dusika?
– De mennyi! Például itt mutattál be unokabátyádnak, Békeffi Lászlónak mint leendő feleségedet, aki azt mondta: „Ezt a gyereket akarod feleségül venni? Remélem, ehhez van egy rendes felnőtt feleséged is!” És az esküvői bankett? Vadnay és Békeffi Laci altatót kevertek a pezsgőmbe, ezért aztán átaludtam a nászéjszakámat.
Forrás: Kalmár Tibor: A humor háza
