Egy furcsa vándoranekdota járt szájról szájra Mária Teréziáról…
A magyar hagyomány a són szánkázás ritka sport kétséges dicsőségével Mária Teréziát ajándékozza meg. Sok idős ember sokáig emlegették, hogy gróf Grassalkovich Antal, mikor Mária Terézia Gödöllőn meglátogatta, Pesttől Gödöllőig törött sóval hintette föl az országutat, s a királynő nyáron négylovas szánkán utazott a nábob kastélyába.
A Journal des Débats 1896. október 11-i számában* az anekdota írója viszont Esterházy hercegnek tulajdonítja a nyári szánkázást:
A herceg kismartoni kastélyában egyszer nagy mulatság volt. A vendégek nem győzték magasztalni a kert tavaszi pompáját; és egy hölgy így szólt:
– Milyen költői lehet télen a parkban szánkázni!
A herceg nem válaszolt. Másnap reggel a vendégek nem akartak hinni a szemöknek: fehér volt minden; a fasorok, a pázsit, a virágágyak; hó borította a lépcsőket, a gallyakat; dér csillogott a fákon; és a kastély előtt szánkák sora várta a vendégeket. Mintha varázslás változtatta volna a tavaszt téllé, egy éj alatt.
A herceg ugyanis, hogy teljesítse egy szép asszony óhajtását, sóval hintette be a parkot. Hogy a parkból e tréfa után mi lett, arról nem szól a krónika.”
*Mária Terézia gödöllői látogatása 1751. augusztus 11-én történt. Grassalkovich a királyi vendég tiszteletére valóban kápráztató és – ízléstelen pompával árasztotta el Gödöllőt; a kivilágítások, tűzijátékok, állatviadalok tenger pénzt emésztettek föl. A són szánkázás mindazáltal mégsem igaz. Ellene mond Mária Terézia egész erkölcsi mivolta.
