Az otthon sokat bolondozó Maupassant egész életében hevesen tiltakozott az ellen, hogy magánéletéről csak egy morzsányi adat a nyilvánosság elé kerüljön…
Szentkuthy Miklós Guy de Maupassantról írt kötetében megjegyzi: a nyilvánosságot kerülő és „diszkréció mániával” küzdő író valójában egész életét feltárja és mindent meggyón műveiben.
Maupassant nemhiába rajongott mesteréért, a bölcs és higgadt Gustave Flaubert-ért, aki lelke mélyén gyermekien naiv maradt: az epilepsziával küzdő Flaubert gyerekkora óta szenvedélyes komédiás és színjátszó volt.
A Bel Ami írójának gyengeidegzetű anyja nemhogy fékezte volna fia bolondozó, színészkedő, kalandozó kedvét: maga is részt vett benne, ideges egzaltáltságuk boldogan találkozott. Miközben együtt játszották „őrült játékaikat” – ahogy az ilyesmit a „tisztességesek” definiálni szokták –, az anya nem hanyagolta el fia házi oktatását sem – a gyerek olvasott, írt, és kápráztató memóriával – az első áldozásra készülés idején – anyja kétszeri felolvasására kívülről tudott mindent.
Forrás: Szentkuthy Miklós: Maupassant
