Mick Jagger bár vágyott a királynő kitüntetésére, bizonytalan is volt…
Az anekdota káromkodást tartalmaz, 18 éven felülieknek ajánlott!
Az egyedüli személy, akinek a véleményére Mick Jagger a leginkább adott, csöppet sem rejtette véka alá a lovaggá ütéssel kapcsolatos érzéseit. Jagger felhívta Keith Richards-t, hogy elújságolja neki, hogy értesítést kapott a lovaggá ütési szándékról.
‒ Keef ‒ kezdte selypítve Mick ‒, muszáj elmondanom neked, hogy mi történt. Tony Blair azt akarja, hogy fogadjam el a lovagi címet.
‒ Ne hülyéskedj, öregem ‒ horkant fel Richards. ‒ Hát ez kib.tul röhejes. Lovaggá ütnek? És az mi a f.szra lesz jó neked? Ez nem te vagy. Ehhez nekünk az égvilágon semmi közünk.
‒ Miért, Paulnak és Eltonnak is van ‒ felelte elbátortalanodva Mick. ‒ Az ilyesmit nem olyan könnyű visszautasítani, nem igaz?
Hallgattak egy sort. Mick nem sokkal korábban nyitotta meg a Mick Jagger Központot a Dartfordi Gimnáziumban, abban a kertvárosi magániskolában, ahol annak idején, az ötvenes évek végén még azért keveredett bajba, mert túl hosszú volt a haja, és túl szűk szárú a gatyája. Ennyire megváltozott volna Keith öreg barátja? Lehet, hogy a negyven évig semmiféle konvenciót és tekintélyt nem tűrő Mick most egyszerre polgári tiszteletreméltóságra vágyik?
‒ Nincs a világon semmi, amit ne lehetne visszautasítani*, kisfiam ‒ mondta végül Keith Micknek még mindig hitetlenkedve. ‒ Mondd meg nekik, hogy bekaphatják!
*Mick Jaggert végül (akkor még) Károly herceg tüntette ki, Erzsébet nem volt hajlandó lovaggá ütni a zenészt, távollétét egyéb elfogalaltságokkal magyarázták.
Forrás: Christoper Andersen: Mick Jagger
