Miles Davis vitán felül a modern jazz egyik legfontosabb alakja. „Miles volt az igazi…” Ki gondolná, hogy a zseni, aki máig meghatározó a zene világában roppant szigorú neveltetést kapott.
Miles Davis tudott valamit: túllátott a „csövön”, a zenészeken, a hangszereken. Davis nem csak kiváló szólista, zeneszerző és zenekarvezető volt egyszemélyben (ilyenből a műfaj közel százéves történetében azért jócskán akad), hanem olyan kulcsfigura, aki tevékenységével alapvetően meghatározta a jazz fejlődési irányát. Jelentősége tényleg csak a legnagyobbakhoz, Louis Armstronghoz, Duke Ellingtonhoz, Charlie Parker-hez vagy John Coltrane-hez fogható.
Davis fiatal korában nagyon közel állt a testvéreihez, együtt játszottak, beszélgettek, mindig jól elvoltak. Hetente többször is tehetségkutató versenyt rendeztek esténként, Vernon és Dorothy slágereket énekeltek, új figurákat dolgoztak ki olyan táncok alapján, mint a Suzy-Q vagy a Snake Hips. Miles előttük üldögélt, ő volt a direktor, a zsűri és a közönség. Ahogy idősebbek lettek, szüleik kérésére előadásokat tartottak a vendégeknek. Dorothy zongorázott, Miles trombitált, és Vernon táncolt vagy a karmesteri pálcát forgatta.
Miles szerint ahogy lassan felnőttek, szüleik túl szigorúan bántak velük, nem hagyták, hogy az utcán csavarogjanak, vagy átugorjanak a közeli biliárdtermekbe, bárokba.
Miles szenvedte el a legtöbbet: „Nem hülyéskedhettem, tudtam, ha bármi rosszat teszek, apám megfojt.”
A büntetések legjavát azonban anyjától kapta.
