Móricz Zsigmond 1941 nyarán Bözödi György írónál tanyázott egy jó hétig Bözödön (Erdély, Maros megye).
Mesélték a szemtanuk, hogy ha dolgozott, nyitott ablaknál tette mindig. Szerette, ha munka közben beáramlik a falu illata, az jövő-menő, a dolgozó, a bözödi emberek ízes beszéde, hangja.
A falu is szerette őt, mert mind mondták, egyszerű volt, mindenkivel szóba állt, mindenkihez volt egy két jó szava. Persze tudták jól ki ő!
Egyik alkalommal látja, hogy a nagy melegben keményen dolgoznak emberek egy ház építésén. Noteszével a kezében, máris rohant ki hozzuk. Beszéltette őket, ha tehette. De előbb azonban a közeli korcsomába futott, onnan pedig nagy szatyor sört vitt az embereknek.
Nagy melegben, mi esik jól az embernek?!
Pár kör után, nem nézték ezt jó szemmel az asszonyok.
Meg is jegyezte aztán egyikük:
– Ejnye, Zsiga bá! Ha kend úgy osztogassa az itókát, nem győzi majd regényökke, mer ezök az embörök itt, ha beléjönnek az ivásba, aszt is elisszák amit még meg se írt.
– De, közben sok ház épül addig is! – mondta nevetve a népszerű író.
Lejegyezte: Szente B. Levente
