Molnár Ferenc minden művének bemutatójakor sápadt arccal várta a taps felcsendülését. A nemzetközi siker kapujában, Olaszországban azonban Az ördög című darabjakor fütty hangzott fel…
Molnár Ferenc Az ördög című drámája első előadássorozatának idején a Magyar Színházban vendégszerepelt Ermete Zacconi, a világhírű olasz jellemszínész. Egy szabad estéjén elment a Vígszínházba, és a darab, az előadás, de főleg Molnár szuggesztív egyénisége és Hegedűs Gyula játéka annyira lázba hozta, hogy még akkor éjjel lekötötte a maga részére Az ördög olasz változatát.
Zacconi Torinóban játszotta először Az ördögöt, s a bemutatóra meghívta a szerzőt is. A darab és az olasz címszereplő sikere a magyar export-vígjátékok gáttörése volt.
Első felvonás vége. Függöny. Tapsvihar. Kiáltások: szerzőt!
Molnár Zacconival együtt kilép a rivalda elé. Lent dörög a taps. A függönyt felhúzzák.
Fütty. Molnár elsápad. Vége.
Ebben a pillanatban felerősödik a tapsfergeteg. Zacconi boldogan hajladozik, s vele hajladozik Molnár is. A függöny legördül. Megint egy éles fütty.
– Maestro – súgja rémülten Molnár. – Megbuktunk. Hallja? Fütty! A második!
– Corpo di bacco! – káromkodik Zacconi. – Dehogyis fütty! A függöny. Nem kenték meg a függönyhúzókereket.
Egy újabb éles füttyel megint felszalad a függöny. De Molnárt most már nem zavarja. Megkönnyebbülve, sugárzó arccal fogadja a világhír első üdvözléseit.
