Gróf Haller Ferenc ifjú korában a vasasoknál szolgálván, az Alföldön parasztszekéren vitette magát a szomszéd postaállomásig.
A kocsis keresztül-kasul hajtott kátyúkon, gödrökön.
A gróf a kínokat sokáig csendesen tűrte; de amikor egyszer a szekér felette mély kátyúba zökkent, és a gróf szinte kipottyant, elkiáltotta magát:
– Teremtette, vigyázzon kend!
– Ejnye!… Adta! És nem szólt előbb, hogy magyar ember – mondta szemrehányón a kocsis. – Ha ezt tudom, ülést csinálok, meg nem is hajtottam volna úgy vaktába neki minden gödörnek, kátyúnak. Várjon az úr, majd megigazítom az ülést. Úgy fog ülni, mint püspök a nagymisén.
Lejegyezte: Hajnik Károly
