Kaffka Margit, a sikeressé váló és saját hangjára találó írónő szívébe beköltözik a boldogság. Bauer Ervin elméleti biológust azonban a háború kitörésekor a harctérre vezénylik…
Milyen volt egy asszony sorsa az első világháború alatt? Kaffka Margit folyamatosan rettegett a szeretett férfiért. A naplójában lejegyezte azt a beszélgetést, amikor Schöpflin Aladárnak beszámolt a terveiről…
„Mondtam a kávéházban Schöpflinnek:
– Este indulok az uramhoz Szegedre, egy hétig vagy tán tovább is még együtt lehetünk!
– Isten legyen magával a hosszú úton. Lebeszélni úgyis hiába próbálnám! Nem mondom, hogy írjon, úgyse kapnók meg!
– Ha kémnek néznek az úton, elfognak, főbe lőnek tévedésből… tartson jó emlékezetében!
– Hát bizony, azt mi meg se tudnók itt tán soha! Nem jó kimozdulni ilyen időben, mondom! Meg kell gondolni!
Így beszéltünk, de egészen komolyan!”
Forrás: Kaffka Margit: Napló
