Percy Bysshe Shelley angol költő diákkorában az etoni kollégiumban tanult. Képzeletét akkoriban erősen foglalkoztatták a boszorkány- és kísértethistóriák.
Igaz, hogy a fiatal Shelley félt a kísértetektől, mégis igyekezett szembeszállni velük. Egyszer kört rajzolt maga köré a porban, egy csészealjban alkoholt gyújtott meg, s a kékes láng fényében elkezdte a varázslatot:
– Levegő és tűz démonai…
– Mit csinál itt, Shelley? – szakította félbe professzora, a nagy tekintélyű Bethell.
– Szíves engedelmével, uram, az ördögöt idézem – felelte kifogástalan udvariassággal a diák.
