A sikeres és ismert humorista szívesen panaszkodott a Luxorban…
Egyik alkalommal Tabi közvetlenül a felszabadulás utáni időkről mesélt, azután, hogy a Ludas Matyi első száma megjelent. Akkoriban bement a szerkesztőségbe egy ember fekete keménykalapban, esőkabátban, és ömlött belőle a panasz:
– Azt a házat, ahol az ostrom alatt laktunk, bombatalálat érte. Az óvóhelyet is. Én és a feleségem az előtérben tartózkodtunk akkor, amikor a bomba becsapódott. Ez mentette meg az életünket. A lakásunk azonban elpusztult. Amit a bomba meghagyott, a tűz elvitte. A feleségem idegösszeroppanást kapott. Nagy nehezen kerítettem egy kézikocsit, feltettem rá szegény asszonyt és elhúztam egy kórházba. Én rokonoknál találtam menedéket, csak egy ágyat, semmi mást. Életem kockáztatásával vittem be élelmet az asszonynak, mert a kórház készletét elvitték a németek. A feleségem egy romlott konzervtől ételmérgezést kapott, én közben tüdőgyulladást kaptam, élet és halál közt lebegtem napokig. Mikor végre rendbejöttem, elmentem ahhoz a céghez, ahol régebben dolgoztam. Üszkös falakat találtam. Mit mondjak még?
– Végül is, miért keresett meg téged ez a szegény ember? – érdeklődött Kellér.
– Hozott néhány viccet – bökte ki a meglepő választ Tabi.
