Ruttkai Éva hitt a gyermekszínházak fontosságában…
A Fészek Klubban egy alkalommal Ruttkai Évától kérdezte meg Kalmár Tibor, hogy megkereste-e Szegvári Kati, aki a Stúdió ’83 számára összeállítást akar készíteni az egykori Lakner gyerekekről.
– Igen, felhívott, csak még a napot nem egyeztettük, mert neki még tucatnyi „gyereket” kell összetrombitálnia.
Szegvárinak a régi Lakner gyerekek összehozására az Édes mostoha című gyermekregény új kiadása adhatta az ötletet, hogy elbeszélgessen velünk a régi szép gyermekévekről.
– Évikém, szerinted kik lehetnek a meghívottak?
– Mindenekelőtt Lakner bácsi lányai, Lívia és Noémi, valamint a más-más generáció egykori gyerekei, testvéreim, Iván és Ottó, aztán Lakatos Gabi, Pécsi Gizi.
– Az én korosztályomból Galambos Erzsi, Harkányi Endre és Pápai Erzsi – mondtam.
– Én azért örülök ennek a majdani műsornak – mondta Ruttkai –, mert végre leszámolhatok azzal a babonával, amely szerint egy ilyen gyerekszínház megfertőzi a gyerekeket. Elmondom majd, hogy a jó színház nem fertőz! De a rossz az felnőttkorban is. Aztán kifejtem, hogy mi volt ennek még a nagy előnye: amikor először tizenhét évesen mint felnőtt léptem fel, már volt közönségem, akik velem együtt nőttek fel, és akikkel már ismertük egymást.
– Évikém, neked mi volt az első szereped? – kérdeztem.
– A darab címére nem emlékszem, de arra igen, hogy azt kellett mondanom: „Parancsolj velem, tündérkirálynő!”
– Akkor már értem, hogy az önálló estednek miért ez a címe.
Forrás: Kalmár Tibor: A humor háza
