Edgar Allan Poe ha nem hátborzongató történetein dolgozott, akkor ivott vagy szerencsejátékkal próbált meggazdagodni.
Edgar Allan Poe élete végéig abban a megalázó helyzetben volt, hogy másoktól kellett pénzt és segítséget kérnie tervei megvalósításához.
A nélkülözés Poe mindennapjait folyamatosan átszőtte, amit súlyosbított azzal, hogy rengeteget ivott, állandóan adósságokba verte magát, és emellett igazi balek volt – olvasható a minap megjelent Híres szerzők titkos élete című könyvben. A horror előfutárának is nevezett misztikus és vérfagyasztó történeteket kitaláló Poe, A holló című verse például addig nem tapasztalt ismertséget hozott számára, ám hiába, mert egy fityinget sem kapott érte, azaz mindösszesen 9 dollár, ugyanis fogalma sem volt a szerzői jogokról. Míg a kiadója egy teljes közönségtábort alakított ki A hollóra építve, addig maga Poe semmit nem látott ebből a rajongásból.
Így aztán nem csoda, hogy mindent megpróbált, ha pénzről volt szó. A nélkülöző író 1844 áprilisában eladott egy elég szenzációhajhász történetet a The New York Sunnak arról, hogy sikerült valakinek – a világtörténelemben először – léghajóval átkelnie az Atlanti-óceán felett.
“Megoldódott hát a nagy probléma – írta diadalittasan. – A tudomány leigázta a Levegőt, csakúgy, mint a Földet és az Óceánt. Hamarosan az emberiség országútja lesz, használata mindennapossá válik, azt rójuk majd unos-untalan.”
Poe alapos volt, 5 ezer szavas cikke csudálatos aprólékossággal mesélt a kérdéses kormányozható léghajóról, kezelőjéről (a valóban létező, Monck Mason nevű fickóról), és leírta magát az utazást is. A bökkenő csupán annyi volt, hogy füllentett.
Másnap a Sun lehozott egy visszavonó nyilatkozatot:
„Miután a délről érkező posta … nem tartalmazott megerősítést a léghajó angliai leszállásáról … hajlunk rá, hogy azt gyanítsuk, a híradás tévedésen alapszik.”
