Alekszandr Puskin nem mindig tapsolt a színházban…
Romantikára és őszinteségre hajlamos vad természetének nem vetett gátat Alekszandr Puskin, csak akkor, ha érdeke fűződött hozzá.
A nagy költő egy színházi esten két fiatalember mellett ült, akik lelkesen tapsoltak egy igen közepes tehetségű színésznő, Asszenkova játékának.
A két lelkes ifjú, látva, hogy a mellettük ülő Puskin – akiről nem tudták, kicsoda – unott közönnyel nézi az előadást, hangos megjegyzéseket tettek arról, hogy szomszédjuk műveletlen, ostoba alak.
Puskin ekkor hirtelen a szemtelenkedő ifjak felé fordult:
– Uraim, önök engem ostoba, műveletlen alaknak neveztek. Ezért tulajdonképpen arcul kellene ütnöm önöket, de nem teszem, mert Asszenkova még azt hihetné, hogy neki tapsolok.
