Rejtő életét improvizálások sorozatának is mondják sokan. A különc író, éppen olyan figura volt, és úgy is élt, mintha maga P. Howard írta volna. Lakására, illetve annak hiányára is éppúgy tekintett, mint bármelyik hőse tette volna.
Rejtő Jenő napközben a Japán Kávéházban üldögélt az Andrássy úton vagy Karinthyval a Hadikban. Egész nap képes volt írni, ha megszállta az ihlet. Gyakran észre sem vette, hogy hálóruhában jelenik meg, és rendel magának egy kávét, kezében a tollát tartva, a fejét kopogtatva.
Esténként azután Rejtő villamosra ült, és kiutazott a Lipótmezőre, a híres tébolydába, mert az amúgy lakáshiányban élő író, idegbetegsége címén és okából ott lakott, csak napközben kiengedték, mert nem volt ön- és közveszélyes.
Egy este későn érkezett, már zárva volt a kapu; rugdosni kezdte. A portás megkérdezte, mit keres.
– A hálószobámat – válaszolta.
– Megőrült?! – kiáltott rá a kapus.
– Igen, azért van itt a hálószobám!
