Petrik Jóska egy üveg pezsgőt tett le az asztalra, mert kinyomozta, hogy Darvas Szilárdnak születésnapja lesz…
Darvas nagyon meghatódott, de kérte, hogy a pezsgőt, ha lehet, váltsa át konyakra, mert az az ő „védőitala”. Miután ez megtörtént, Darvas Szilárd filozofálni kezdett az öregedésről:
– Eddig minden évben tudomásul vettem, hogy megint egy évvel öregebb vagyok. Nagyon könnyelműen vettem a dolgot, most viszont rájöttem, hogy nem mehet így tovább, mert ha minden évben idősebb leszek, akkor menthetetlenül megöregszem, aminek az égvilágon semmi értelme sincs. A jövőben tehát véget vetek az öregedésnek, és ennek érdekében bizonyos adminisztratív intézkedésektől sem riadok vissza. Mindenekelőtt beszüntetem a születésnapomat. Megkérek mindenkit, hogy a jövőben ne gratuláljanak, ne emlékeztessenek arra, hogy egy évvel öregebb lettem. Otthon felírom a falra a november huszonhetet, hadd lobogjon egész évben a család szeme előtt ez a dátum, jegyezzék meg jól, hogy ez az a nap, amelyet el kell felejteni. Huszonnyolcadikán majd letörlöm, és huszonkilencedikén újból felírom a falra. Könyörtelen leszek, reszkessen az öregség!
– És mi a helyzet a mások születésnapjával? – kérdezte Bánki Laci.
– Azokat is beszüntettem! Egyrészt, mert az is az öregedésre emlékeztet, másrészt, mert pénzbe kerül. Így egy csapásra két legyet ütök, aminek főleg nyáron veszem majd hasznát, amikor sok a légy. Továbbá csak öregemberek közé fogok járni, hogy viszonylagos ifjúságom maradéktalanul tündököljék.
– És ha majd szaggat a köszvényed, akkor mit fogsz mondani? – próbálta visszatéríteni képzelgéséből Tardos.
– Azt, hogy ez egy tipikus gyerekbetegség.
Forrás: Kalmár Tibor: A nagy nevettetők, Kossuth
