A fotós Robert Capa meg akarta mutatni „virágzó” jólétét és nem múló rajongását Hemingwaynek, ezért elhatározta, hogy estélyt rendez a tiszteletére egyéb célokra teljesen hasznavehetetlen, de annál költségesebb lakásában.
„Az ingyenpia és Mr. Hemingway párosa ellenállhatatlannak bizonyult.
Az invázió hírére a fél világ Londonba csődült, és végül az én bulimon gyűlt össze. Megitták a whiskyt, megitták a pezsgőt, megitták a konyakot, sőt a gint is az utolsó cseppig.
Díszvendégem egy sarokban ült, ahol az egyik orvos barátommal a szőrtüszőgyulladásról beszélgetett, amely miatt kénytelen volt megnöveszteni a szakállát.
Hajnali négykor eljutottunk az őszibarackokig. Az üvegek egytől egyig kiürültek, kiszáradt az akvárium is, és a vendégek kezdtek elszivárogni. Az orvos felajánlotta Hemingwaynek, hogy elfuvarozza a szállodájába. Én még megettem az őszibarackot, aztán lefeküdtem aludni.
Hétkor csörögni kezdett a telefon. Egy kórházból hívtak. Mr. Hemingwayről magyaráztak valamit, és megkértek, hogy fáradjak be a baleseti sebészetre. Papát egy műtőasztalon találtam. A feje alaposan felhasadt, a szakállát csúnyán összelucskolta a vér. Az orvosok érzéstelenítőt adtak be neki, és szépen összevarrogatták a fejét. Papa udvariasan köszönetet mondott nekem a buliért, és megkért, hogy nézzek utána, mi történt az orvossal, aki egy víztartálynak vezette a kocsijukat, és alighanem maga is veszedelmesen megsérült. Megbízott azzal is, hogy értesítsem az Államokban a gyerekeit, ne higgyék el, bármit írnak is róla, hiszen nem esett nagyobb baja. A negyvennyolc kis öltés után Papa feje csakugyan jobbnak látszott, mint új korában.
Engem viszont a baleseti sebészeten ettől kezdve csak Mr. Capa Hemingway néven emlegettek, mivel hallották, hogy „papának” szólítom őt.”
Forrás: Robert Capa: Kissé elmosódva – Emlékeim
