Milyennek látta Rippl-Rónai József a magának való, zseniális művészt, Auguste Rodint?
Rippl-Rónai József, a hazai modernizmus egyik kiemelkedő alakjának tekinthető művész szubjektív visszaemlékezésében és korrajzában 1911-ben anekdotázott nagy elődeiről és kortársairól, így a neves szobrász, Auguste Rodin művészetéről is.
„Rodin nagygyá lett Balzacjával, Évájával, Rochefort- és Jean Paul Laurens-portréjával. Többi, ezek után készült szobrai, igy Mirbeau-é és sok portrészobra és kisebb-nagyobb meztelen alakja vagy csoportja csak mintegy kisérői ezeknek. Más szóval: ez utóbbiak nélkül is nagy-ember volna. Robusztus, mint Cézanne. Csak azt sajnálom mindig ilyen nagy embernél, hogy nagyon sokat beszéltet magáról, hogy például nagyon szereti az angolok hipokrata hizelgéseit. Emlékeztet ebben Manet-ra, aki hiuságból áhitozott mindenféle kitüntetésre Gervex beszéli ezt minden alkalommal, ha az ő művészetükről szó esik. Manet állitólag ő hozzá is elment – protekcióért. Annyi bizonyos, hogy Manet mindent megkivánt, amit az akadémikusok kaptak. Azt szokta mondani, hogy neki jobban dukál a kitüntetés, mint azoknak. És el is hihetjük Gervex-nek, hogy „a már öreg” Manet több emeletnyi magasságra sántikált fel hozzá, a még egész fiatal emberkéhez, de már zsüritaghoz, hogy pártfogását kérje. Protegálta is, mert, mondja, szerette az öreg művészetét. Furcsa kis történet, de elhiszem – Manetra vall.”*
Forrás: Rippl-Rónai József Emlékezései, Nyugat, 1911
*Az anekdotát Rippl-Róna eredeti helyesírásával közöljük.
