Michelangelo tanulmányozása annyira feltüzelte Rodint, hogy ő is megpróbálkozott első egészalakos aktjával – és ezzel már bele is csöppent élete első botrányába…
1875-ben Auguste Rodin Olaszország felé vette az irányt, hogy megnézze a reneszánsz mesterműveket. Michelangelo tanulmányozása annyira feltüzelte, hogy ő is megpróbálkozott első egészalakos aktjával – és ezzel már bele is csöppent élete első botrányába.
A Bronzkor névre elkeresztelt szobor egy tökéletes izomzatú férfi olyan pózban, amely némileg emlékeztet Michelangelo egyik 1516-os művére, a Haldokló rabszolgára.
Rodin korában, amikor a szobroktól nem a realista ábrázolást, hanem a neoklasszikus eszmények megtestesítését várták el, a figura meghökkentően élethű volt – olyannyira, hogy a kritikusok megvádolták Rodint, hogy egy élő modellről formázta az öntvényt, nem pedig saját kezével alkotta meg az aktot. Rodin maga alatt volt. Végül csak egy állami vizsgálat nyomán jutott nyugvópontra az ügy.
Ellenben a hercehurca nyomán a francia képzőművészeti minisztérium is felfigyelt Rodinre. Először a Bronzkort vásárolták meg, 1880-ban, majd jelentős megbízást bíztak a szobrászra, amelyből végül Rodin pokolbeli sztorija lett.
