460 éve, 1564. február 18-án halt meg Rómában Michelangelo Buonarroti olasz szobrász, festő, építész, költő, a késő reneszánsz és az egyetemes művészet kimagasló mestere. Követői közt Caravaggio, Tintoretto, Rubens, Delacroix és Rodin említendő meg.
Michelangelo Buonarroti 1475. március 6-án, Capresében született. Elődei hitelezők voltak, de apja elszegényedett, s időnként Firenze közigazgatásában dolgozott. Csak későn, 13 évesen lett festőtanuló, három évre Ghirlandaio mellé szerződött, de egy év múlva otthagyta, mert nem volt mit tanulnia.
Lorenzo de Medici fejedelem fogadta udvarába, ahol a fejedelem műgyűjteménye, főleg az antik szobortöredékek is hatottak rá. Két jelentős korai domborműve a Lépcsős Madonna és a Kentaurok csatája. Első nagy szobra a Bacchus, ennek sikere nyomán bízták meg 1498-ban az azóta is méltán ismert Pietá elkészítésével. 1501-ben alkotta meg talán legismertebb szobrát, a Dávidot, amelyet a firenzei Dóm számára rendeltek. A klasszikus formákat életszerű aszimmetriával gazdagító alak a reneszánsz embereszmény megtestesítője.
Madonnaábrázolásaira (Szent család, Pitti Madonna) érezhetően hatott Leonardo, aki ekkor tért vissza Firenzébe. Michelangelo ezután hatalmas munkákba kezdett, amelyek rendre meghaladták erejét, mégsem dolgozott segédekkel. Csak vázlatok készültek a Palazzo Vecchio nagytermének freskójához, Az anghiari csatához, a 12 apostol szobra közül csak Máté alakját kezdte el. Ez az első torzója azok közül, amelyek máig elbűvölik az utókort.
Firenzéből II. Gyula hívására Rómába ment, ahol a pápa síremlékét kellett elkészítenie. Először negyvenalakos kompozícióról volt szó, ám a pápa a Szent Péter bazilika építésének és folyamatos háborúinak költségei miatt csökkentette a programot, végül a szobrász sértődötten otthagyta a Várost.
II. Gyula nyomására Firenze visszaküldte őt, ezután Bolognában készített a pápáról új szobrot a ledöntött helyébe, majd Rómában a Sixtus kápolna mennyezetfreskóival bízták meg. Ez méretét és műfaját illetően is hatalmas kihívást jelentett.
Igen gyorsan, szinte vázlatok nélkül dolgozott, egyedül, a födém alatt görnyedve. 1508-12 közt készült az emberiség mítoszainak 40×13 m-es panorámája, alakjai kifejezőek és monumentálisak, s az alkotás kínjait is tükrözik. Ezután folytatta Gyula pápa síremlékét, melynek központi alakja Mózes lett. A végül hatalakos alkotáson a próféta alakja az erő és intellektus hihetetlen egységét sugározza a néző felé. Ehhez készült a Louvre-ban őrzött két rabszolga-szobor is, melyeknek bonyolult beállításai példa nélküliek a reneszánszban.
II. Gyula pápa 1513-ban bekövetkezett halála után a Medici-családból származó X. Leó Firenzében a San Lorenzo családi kriptájának kialakításával bízta meg.
Közben Firenze erődítményeit tervezte, s a kor színvonalán készült építményrajzai is művészi értékűek. Ekkori szobrai: Apolló és Győzelem, az utóbbi beállítását sokan utánozták.
1534-től Rómában élt, de ekkor már elvesztette családtagjait, s ránehezedett az öregség. Az ifjú arisztokrata Tommaso Cavalierihez írt leveleit sokan homoszexuális kapcsolatuk jelének tartják, de talán csak a magányos öreg művész kapcsolatkeresését jelzi. Később Vittoria Colonna márkinővel kötött barátságot.
75 szonettet, 95 madrigált írt, versei Petrarca formai megoldásait, az újplatonizmus szellemét tükrözik, de a művész lelki gyötrelmeit is, s szellemi önéletrajzának tekinthetők.
1534-ben III. Pál pápa rendelte meg Az utolsó ítéletet a Sixtus-kápolna záró falára. A döbbenetes látomás középpontjában az ítélkező Krisztus ül, s a művész a képen ellenfeleit is kiszerkesztette. A mű mutatja stílusának változásait a 25 évvel korábbi mennyezetképhez képest, szakítását a reneszánsz szépségeszménnyel.
Idős korában inkább írt, festett és építészeti terveket készített: Diocletianus termáinak templommá alakítását, a Campidoglio teret és a Szent Péter templomot tervezte, ennek 42 méteres kupolája egészen az ő műve. Bár egyiket sem tudta befejezni, de utódai sokat megőriztek elképzeléseiből. Közben befejezte a Farnese-palotát – ezt tartják a barokk kezdetének -, a pápai család lakhelyét és a firenzeiek római templomát. Freskót festett a Vatikán Paolina-kápolnájába, s belekezdett a Pietá és a Rondanini Pietá című szobraiba, az első torzóban önarcképét sejtik.
Alakjai többnyire tragikus hősök, akik kitörni igyekeznek a földi korlátok közül. Művészete nem közelíthető meg a vonalak és tömegek elemzésével, s máig hatással van az utódokra. Követői közt Caravaggio, Tintoretto, Rubens, Delacroix és Rodin említendő meg.
