Jean-Jacques Rousseau zaklatásai következtében azt hitte, hogy az egész emberiség az ő megrontására tör, és néhány közeli jó barátját kivéve minden emberben álnok ellenséget látott.
Azon a napon, mikor XV. Lajos király meghalt, Rousseau arcán mély bánat tükröződött.
– Mi bajod van? – kérdezte a filozófustól egyik barátja, mikor az utcán találkoztak.
– Meghalt a király… – sóhajtott lehangoltan Rousseau.
– Nos, mit bánkódsz ezen? A te köztársasági eszméid mellett ennek csak örülnöd kellene, vagy legalábbis nincs okod sajnálkozásra.
A nagy filozófus azonban továbbra is csak a fejét rázta, és szomorúan válaszolta:
– Te nem érted az én fájdalmamat. A király és én voltunk a leggyűlöltebb emberek egész Franciaországban. Most a király meghalt, tehát a gyűlöletnek egész súlya reám fog nehezedni…
