Heltai Jenő költészetünk és irodalmunk legsokoldalúbb művészei közé tartozott, írt regényt, verseket, színjátékokat. A néma levente hatalmas színpadi siker lett, így nem csoda, hogy Ruttkai Éva megfogadta az idős író minden tanácsát Zília szerepéhez.
„Mi A néma leventét először Heltai Jenő lakásán játszottuk el. János bácsi, így hívták őt, ott ült a fotelben és végignézte elejitől végig A néma leventét. Mikor befejeztük, köréje ültünk és várakozással vártuk, hogy mi a véleménye. Az öreg szeretettel végignézett rajtunk és azt mondta:
– Nagyon szépen köszönöm ezt a nagyon szép előadást, de én nem írtam ilyen nagyon szép darabot.
És ebből mi mindannyian megértettük, hogy A néma levente szép darab, verses darab, kedves darab, de azért mégiscsak pesti darab, és mégiscsak vígjáték, és mégiscsak úgy kell játszanunk, hogy a drága felejthetetlen, édes pesti Heltai Jenőre hasonlítson.
János bácsi még élt, amikor bemutattuk a darabot 1955-ben, egy kis színházban, majdnem Pest perifériáján. De ezt a perifériát az ő tündöklő költészete, tündöklő darabja befényesítette…”
Forrás: Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm! Zeneműkiadó, 1989
