Hunyady Sándort mindenki Sándorkának hívta, még jó barátja, Márai Sándor is, aki különösen szerette az írót…
„Éjfél után, mikor kikergettek a vendéglőből, a szállodaszobában diskuráltunk szivar, ital, fekete mellett, hajnalig. Szavainkban visszatért az ifjúság minden emléke. Néhány év előtt ő is abban a kis párizsi szállóban tanyázott, ahol egykor én. Most, a Balaton-parti szállodaszobában, egyszerre poggyászára mutatott:
– Nézd meg – mondta -, ez mindenem. Ez az öreg koffer. Három ruha. Ez a házikabát, még New Yorkban vettem. S Pesten, a hotelben, még egy koffer. Ötvenéves vagyok, nincs egyebem.
Mély és őszinte elismeréssel feleltem:
– Ha nincs egyebed, akkor íróhoz méltó módon élsz.
Hallgatott. Szeme rebbenésén láttam, hogy egyetért azzal, amit mondok, s jól is esik neki. Mert ez a háromruhás, kétkofferes, szállodaszobás életforma tökéletesen illett hozzá, őszinte volt. Nem a századvégi álbohém nomád és mesterkélt magánya volt ez: életforma volt, melyet jelleme, tehetsége, sorsa testére szabott.”
Forrás: Márai Sándor: Sándorka
