Kosztolányi és Karinthy barátsága kikezdhetetlen volt, hozzájuk csapódott Somlyó Zoltán, aki hamar felvette a „ritmust”…
Egy-két év múltán azután Somlyó Zoltánt is körükbe fogadták. Somlyó voltaképpen úgy került fel Budapestre Kanizsáról, hogy Kosztolányi felhívta Karinthy figyelmét néhány szép Somlyó-versre. Karinthy elolvasta a verseket s írt egy lelkes, dicsérő cikket az ismeretlen költőről. A cikk megjelenése után Somlyó már másnap Budapesten volt. Beállított Karinthyhoz:
– Megjöttem – mondta.
– Hogyan? – csodálkozott Karinthy.
– Hiszen azt írta, hogy tetszenek a verseim. Feljöttem és most itt is maradok.
– Tudod, a vicc az – mondta Karinthy már életének utolsó idejében visszaemlékezvén a múltakra –, hogy erre akkor fel lehetett jönni.
Somlyó feljött, és itt is maradt egy ideig.
Forrás: Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Karinthyról
