Deák Ferencet nagyon várták március 15-én…
1848. márczius tizenötödike Deák nagy hazánkfiát véletlenségből Zalamegyében Kehidán találta.
Azonban a pozsonyi országgyűlés hova tovább mindig élénkebben érezte Deák jelenlétének szükséges voltát.
Ez oknál fogva Z. Egerszegen a hazafiak március 16-án közgyűlést tartottak, mely 11 órakor azon végzés kimondása után oszolt el, miszerint Deák Ferencz a követség elfogadására megkérendő.
A Deákhoz intézett felszólítás szóról szóra igy hangzott:
„Kedves barátunk! Bécsben az alkotmányért vívó polgárok vére folyt.
Metternich abszolutisztikus irányú kormánya megbukott.
Apponyi leköszönt.
Ily roppant fontosságú körülmények között alkotmányunkat és a trónt a nép felkarolása által szilárdítani elhatározott komoly szándékunk.
Szükségünk van azért reád, s bizton vártjuk minél előbbi jelenlétedet.”
Pozsonyban 1848. március 14. híveid. Aláírva számos alsó- és felsőházi tag.
Nagyszámú küldöttség készült útnak Kehidára. A lelkesedés általános volt; magával ragadta a megye keresztyén és izraelita lakosait, kik hasonlóképen számosan készültek Kehidára.
Az ünnepélyes beszéd-tartásra a megye másod-alispánját kérték föl; ki annyira örvendett e kitüntető megbízásnak, hogy a megelőző egész éjen át nem aludt, hanem beszéde megírásával foglalkozott. Másnap bezárkózott szobájában s még ebédre sem jött ki, a tartandó beszédet magolván be.
Hiúsága, büszkesége, reménye, úgy szólván egész valója e beszédben központosult. Nem csodálható tehát, hogy alig várta a perczet, midőn a nagy hazafi előtt elmondhatja.
Azonban a nagy férfit szerénysége tiltá, hogy a készülőben lévő megtiszteltetést, bármi csekély volt is az érdemeihez képest, Kehidán bevárja.
Értesülvén Horváth János kamarás által hozzá küldött másolatokból az országgyűlési felszólításról, s meglévén győződve, hogy Zala rendei el nem maradhatnak: már 16-án 5 órakor Z.-Egerszegre érkezett.
„Bejött Deák!” kiáltanak mindenütt, s néhány perc múlva megteltek szobái tisztelőivel.
Megjelentek tisztelkedni a városi tanács s az izraeliták előbbkelői.
Hat óra után megérkezett a megye másod alispánja is, s azonnal Deákhoz sietvén, megbízásának eleget akart tenni s megfelelő pozitúrába vágta magát, hogy ki tudja hány nap óta betanult beszédét annak módja szerint ünnepélyesen elmondja.
Azonban Deák nem hagyta őt szóhoz jutni s a következő kedélyes szavakkal előzte meg:
„Ne csináljatok belőle formalitást, – úgy mond – tudom, mit akartok. S ámbár roncsolt egészségem miatt tán nem fogom győzni a munkát; mindazonáltal ne vádoljon engem senki arról, hogy a haza hasznára nem tettem a mit tehettem. Elmegyek.”
Elképzelhető a szegény alispán vígasztalhatatlansága, ki több napi fáradságos munkáját látta Deák szörnyű előzékenysége által ilyeténképen kárba veszni.
Pedig hogy neki készült! Hogy kiszámította beszédének hatását a tisztelgőkre és Deákra magára!
Forrás: Deák Ferencz adomák, 1870, MEK.OSZK
