A bírálataiban Gyulai Pál nem egyszer elrejtett egy kis humort…
Tarnóczi Tivadar magyar-és történettanára volt a sárospataki kollégiumnak.
A tanítás mellett tollal is szolgálta szaktárgyait. Két terjedelmesebb művelődéstörténeti tanulmánya mellett kiadott egy A világtörténet dióhéjban és egy A magyar irodalom dióhéjban című kötetet is. Igénytelen, de nem haszontalan kis könyvek voltak ezek. Afféle „népszerű kiadások” a tanulóifjúság számára. „Világtörténete” három kiadást is megélt.
„Dióhéjba” foglalt magyar irodalomtörténetéből Gyulai Pálnak is küldött egy bírálati példányt. A szigorú kritikusnak sehogy sem tetszett a cím. Az egész könyvecskét feláldozta tehát egy, a címre célzó gúnyos szójátéknak:
„A dió héja csak megvan, hanem a magot nem találom!”
