Emily Brontë csendesen tűrte a kritikákat…
Emily Brontë megelőzte korát, lendületes és meggyőző stílusával új irodalmi utakat tört ki. Visszahúzódó személyiség volt, testvérein kívül nem nagyon voltak barátai. Bár nővére, Charlotte felelősségteljesnek és szorgalmasnak jellemezte, azt sem tagadta le, hogy melankóliára hajlamos volt.
Miután az írónő Ellis Bell álnéven írt regénye, az Üvöltő szelek megjelent, a kritika nem fogadta jól, éppen ellenkezőleg. A mű nagyon különbözött attól, amit akkoriban megszokott volt, azonban legalább volt, aki hangsúlyozta Ellis Bell kivételes tehetségét és fantáziáját.
Brontë valóban nemcsak lehengerlő, sőt olykor erőszakos személyiségű szereplőket mutatott be, de túláradó, már-már bujtatott erotikával fűtött szenvedélyeket tükrözött, sőt a szerkezet is nagyon eredeti volt.
Miután a szerző kiléte nyilvánosságra került, sajnos a vélemények is jóval rosszindulatúbbak lettek: egyik kritikus odáig ment, hogy az Üvöltő szelek „a vulgáris romlottság és a természetellenes borzalmak keveréke”, a regény írója, Emily Brontë pedig „csak egy szánalmas repülni próbáló madár”.
A csendes, visszahúzódó Emily minderre úgy reagált, hogy a szokásosnál is csendesebben és visszahúzódóbban töltötte napjait.
