Arthur Conan Doyle élete főhőse, Sherlock Holmes nyomozásait követte napjainak nagyobbik felében, ám szabad idejében engedett szenvedélyének: tündéreket keresett…
„Ha 100 év múlva pusztán úgy emlékeznek rám, mint Sherlock Holmes megteremtőjére, akkor életemet kudarcnak kell tekintenem” – vallotta Arthur Conan Doyle, aki az Égből boldogan tekinthet le ma ránk: noha neve összefonódott külön magándetektívjével, egyéb furcsaságai miatt is emlékezünk rá. Spiritisztaként mélyen hitt abban, hogy léteznek apró, szárnyas tündérek, és az ember rájuk is találhat, ha elég megszállottan kutatja őket.
Conan Doyle talán leghírhedtebb kirándulására a szellemvilág kellős közepébe 1921-ben került sor, amikor megjelentette A tündérek eljövetele (The coming of th Fairies) című munkáját két unokatestvér, azaz két tizenéves leányzó védelmében, akik az angliai Cottingleyben éltek, és azt állították, hogy sikerült összebarátkozniuk apró, szárnyas tündérek csapatával.
Az állítólagos csodalények társaságában ugrabugráló kislányokról készült fényképek nyilvánvalóan hamisítványok voltak – amint ez később nyilvánosan is bizonyítást nyert -, Conan Doyle azonban ismét készségesen ajánlkozott a balek szerepére. Az 1920-as évek folyamán cikkek és beszédek egész sorában hirdette a tündérek hamarosan bekövetkező eljövetelét, pedig akkorra már mindenki rég túllépett rajtuk.
