A magasság bizony nem mindig előny. Ezt a Forinyák Gyula honvéd altábornagyról szóló adomát még József főherceg is igen kedvelte.
Forinyák Gyula a főhercegnek állandó kíséretéből nemcsak rangra, de nagyságra is kivált, mert ugyancsak megütötte a katonai mértéket: hat lábnál is magasabb volt.
Színházban elől, a földszinten ül Forinyák. Egyszerre csak megszólal valaki a hátsóbb sorokban:
– Üljön le!
S csakhamar többen hangoztatják:
– Üljön le!… Üljön le!…
Forinyák kíváncsian tekint hátra, s meglepetve észleli, hogy ő az, akit mind elégedetlenebben leülésre szólítanak. Bebizonyítandó, hogy nem állt, hanem ült, Forinyák föláll.
– No, most meg föláll a székre. Hallatlan! Még csak az kellett!…
Így fokozódott az elégületlenség, míg végre a tévedés kiderült.
