Paul Verlaine egy-egy költeményéért egy párizsi irodalmi folyóirat 5 frankot fizetett. Amikor egyszer megkapta a verséért járó 5 frankot, két nap múlva a költő ismét jelentkezett a kiadó pénztárosánál.
Haragosan támadt a kiadó tisztviselőjére:
– Nem szégyelli magát? Tegnapelőtt hamis ötfrankost adott nekem!
A pénztáros így mentegetőzött:
– Ne haragudjék, Monsieur Verlaine. Tévedni emberi dolog. Tessék, itt van egy másik!
Verlaine méltóságteljesen vágta zsebre az újonnan kapott pénzdarabot, s indulni készült.
– És a hamis pénz? – reklamált most a pénztáros.
A költő dühösen lépett vissza a pénztárablakhoz:
– A hamis pénz…? Még van kedve a hamis pénzről beszélni…? Olyan rossz volt, hogy igyekszem túladni rajta!
