A nagy műveltségű gróf Zrínyi Miklós szívesen és gyakran anekdotázott barátainak, Bethlen Miklós pedig mindig örömmel hallgatta meg történeteit…
Gróf Bethlen Miklós így írt önéletírásában Zrínyi utolsó humoros történetéről:
„Ezalatt, szép őszi üdő járván, majd mindennap vadászni jártunk, paripát adatott mindenkor alám. 18. novembris erdei disznókra menénk, ebéd után hintón, volt ugyan paripa is. Vitnyédi az első, én a hátulsó ülésben bal s ő jobbfelől ültünk csak hárman; egy fabulát beszéle, méltónak tartom leírni, nem tudván ő, hogy három óra múlva meghal, talán cygnea cantiója [hattyúdala] helyén volt.”
Mikor gróf Zrínyi Miklós 1664. november 18-án arra a vaddisznó-hajtásra indult, melyben életét vesztette, a hintón ezt az anekdotát beszélte el kísérőinek, gróf Bethlen Miklósnak és Vitnyédi Istvánnak:
Egyszer egy embert az ördögök visznek volt; találkozék egy barátja szemben véle. Kérdi:
– Hova mégy kenyeres?
– Nem megyek, hanem visznek.
– Kik s hova?
Felelé:
– Az ördögök a pokolba.
Mondja a másik:
– Jaj szegény, ugyan rosszul vagy, kinél rosszabbul nem lehetnél.
Jön a válasz:
– Rosszul bizony, de mégis lehetnék én ennél rosszabbul.
Melyre álmélkodva válaszol:
– Hogyan lehetnél rosszabbul, hiszen a pokol mindennél rosszabb.
Feleli:
– Úgy van az, de most mégis visznek ők engem, noha pokolba, de a maguk vállán, hátán, hogy már nyugszom addig; s hátha megnyergelnének, magokat is velem vitetnék, mégis úgyis csak azon pokolba mennék, hiszen rosszabbul volnék, úgy ennél is. Applica (alkalmazd) Magyarországra és Erdélyre, és a törökre, németre.
Forrás: Andrád Sámuel: Elmés és mulatságos rövid anekdoták, 1789
Bethlen Miklós önéletírásából
