„…talán könnyebb élni a borzalmak között, mikor az ember szívében ott a remény, mint élni az úgynevezett rendes életet remény nélkül.” Százhúsz éve született Elsa Triolet orosz származású francia írónő, Louis Aragon felesége.
Elsa Triolet (Elza Jurjevna Kogan az eredeti neve) 1896. szeptember 12-én született Moszkvában, művelt polgári családból származott. Kezdetben építészeti tanulmányokat folytatott, majd kapcsolatba került orosz művészeti körökkel, az 1910-es évek elején így találkozott Majakovszkijjal is. Az ifjú költő nagy hatást tett rá, Elza minden bizonnyal gyengéd érzelmeket is táplált iránta, ám Majakovszkij végül mégsem őt, hanem féltestvérét, Lili Briket választotta. Művészi kapcsolatukat azonban ez az apróság sem zavarta meg, a gyermekkora óta franciául folyékonyan beszélő Elza Majakovszkij verseinek egyik leghívebb fordítója lett.
1918-ban Párizsba költözött, ahol megismerkedett egy André Triolet nevű hivatalnokkal. 1919-ben házasságot kötöttek, s a következő évben Tahitin töltöttek hosszabb időt. Ez inspirálta Elsát első, még orosz nyelvű regényének megírására, amelyet még két orosz nyelvű munka követett 1926-ban, illetve 1929-ben. A Triolet-val kötött házasság 1921-ben felbomlott, s Elsa, aki megtartotta férje nevét, immár ismét szabadon Londonba, majd Berlinbe utazott. 1924-ben visszatérve Párizsba a Montparnasse-ra költözött, s gyakori vendége lett a szürrealista irodalmi köröknek, s jó barátságba került Marcel Duchamppal és Fernand Léger-vel is.
„A megoldott rejtély olyan szomorú, mint egy megevett ebéd.”
1928-ban a párizsi Coupole kávéházban egy avantgárd irodalmi összejövetelen ismerkedett össze Louis Aragonnal, akivel azonnal egymásba szerettek, ám csak 1939-ben házasodtak össze. A harmincas években Elsa különböző orosz lapok számára küldött tudósításokat, riportokat, s emellett műfordítással is foglalkozott. Első francia nyelvű regénye, a Bonsoir, Thérese (Jó estét, Teréz) 1938-ban jelent meg, amelyben még fontos szerep jutott az álmoknak, fantáziáknak, s ezáltal egy furcsa, meseszerű világot varázsolt olvasói elé az írónő.
LOUIS ARAGON: MÉG
(részlet)
Hogy szerelnünk tűnő zenéje
Csak még egyszer felhangzana
Mielőtt végleg elenyészne
Az utolsó nap végszava
(Somlyó György fordítása)
A II. világháború idején Aragonnal együtt tevékenyen részt vett a francia ellenállásban, egyik szervezője volt az Írók Nemzeti Bizottságának és a Les Lettres Francaises című folyóiratnak. Írói hangja átalakulóban volt, a mesés álomvilág a háború kegyetlensége, iszonyata nyomán szertefoszlott. Egymást követően három regénye is megjelent (Milyen kár volt, A fehér ló, Művész a viharban), majd 1944-ben titokban napvilágot látott egy elbeszéléskötete is Az első tépés kétszáz frankba kerül címmel, amelyért 1945-ben Goncourt-díjjal jutalmazták. E kötetnek egyik darabja a máig talán legismertebb Az avignoni szerelmesek című elbeszélése, a francia ellenállás egyik legmegrendítőbb irodalmi emléke.
A háború után Elsa a nürnbergi perről tudósított a Les Lettres Francaises-nek, majd beválasztották az Írók Nemzeti Bizottsága igazgatóságába, s férje oldalán tevékeny szerepet vállalt a kommunista mozgalomban.
Írói pályája is folytatódott, érdeklődésének középpontjában a hétköznapok valósága állt, a képzelet fantasztikumával ötvözött sajátos realizmusú regényeit átszőtték saját reflexiói a művészet, a tudomány feladatairól, a politikai élet sajátosságairól és az erkölcsről (Idegenek Párizsban, Sohanapján).
1964-től a Robert Laffont Kiadó vállalkozott Triolet és Aragon műveinek közös kiadására, s az egyes kötetek 1970-ig, Elsa haláláig jelentek meg. 1965-ben Triolet kiadott egy orosz költői antológiát, továbbra is fordította Majakovszkij műveit, szorgalmazta Csehov színműveinek francia színpadokon való megjelenését, s tevékeny szerepet vállalt Szolzsenyicin kisregényének, az Ivan Gyenyiszovics egy napjának franciára fordításában és megjelentetésében is.
Utolsó regénye 1970-ben jelent meg Hajnalban elhallgat a csalogány címmel, s ezzel a finom lírával átszőtt történettel az írónő is elbúcsúzott az élettől. 1970. június 16-án hunyt el Saint-Arnoult-en-Yvelines-ben.
