„Csak a művészetben élek. Az életben csak emlékezem rá.” Balázs Béla Kossuth-díjas költő, író, világhírű filmesztéta, 20. századi magyar kultúra egyik jeles egyénisége volt.
„Megírta a mindmáig legszebb magyar filmek egyikének, a Valahol Európában-nak a forgatókönyvét. Majd Kodály Zoltánnal együtt készítette el a Cinka Panna című balladaoperát. Ez volt utolsó műve. Nemsokára, hatvanöt éves korában meghalt.”
BALÁZS BÉLA: ÚTILAPÚ A TALPAMON
Darvak, gólyák költöztek először
Aztán indult a sok viziszárnyas
Törik szélben már a száraz nádas
Kopasz fákon látszanak a fészkek.
Lám csontos már az országút járni
Kocsinyomban a vörös nap fénye
Aranyszálat húz a messzeségbe
Fénytelen viz tükrözi a partot.
Csudálkozva körül-körül nézek:
Lám mostan itt vagyok! –
Sok emberben most barátot érzek
És meghatva szólitom meg őket.
És az uccák oly halványak, szépek
Mintha már csak emlékeznék rájuk
Súlytalanul ingok, ködre lépek –
Talán én is megyek nemsokára?
(1909)
„Emléke valahogy kiesett irodalmi köztudatunkból: nemigen említik a Nyugat költői közt, nemigen említik szocialista költészetünk jelentékeny alakjai közt. Leginkább a világhíres filmesztéta maradt a köztudatban, de az is inkább külföldön, mint minálunk. Pedig nélküle hiányos irodalmunk fejlődésének összképe. Tartalmában is, formájában is gazdag, sokszínű költészet ez az arisztokratikus elkülönüléstől a népköltészet hagyományainak folytatásáig. És talán még az is értékítélet, hogy Bartók és Kodály nála talált megfelelő szövegeket zenéjéhez.”
Balázs Béla Bauer Herbert néven született 1884. augusztus 4-én Szegeden, művelt tanár családban. Diákévei szülővárosában és a szepességi Lőcsén teltek, emlékeit az Álmodó ifjúság című önéletrajzi regényében örökítette meg. Eötvös-kollégistaként szerzett a budapesti egyetemen német szakos tanári, 1909-ben bölcsészdoktori oklevelet. Ösztöndíjjal tanult Berlinben és Párizsban is, majd középiskolai tanárként helyezkedett el.
Első verse már tizenhat éves korában megjelent a Szegedi Naplóban, 1908-ban ott volt a modern magyar költészet kiindulópontjának tekintett A Holnap antológiákban, s ott volt a Nyugat indulásánál. 1909-ben mutatták be a Nemzeti Színházban Doktor Szélpál Margit című drámáját, melyben a modern nő újfajta problémáit vitte színpadra. Egy évvel később megjelent első verseskötete A vándor énekel címmel, ködös, pesszimista lírájára a német filozófia és a francia dekadens költészet volt nagy hatással.
Szimbolista drámái közül az 1911-es A kékszakállú herceg várából Bartók Béla írt világsikerű operát, a háború alatt született és már a népmesékhez közelebb álló A fából faragott királyfit szintén Bartók formálta táncjátékká. Az egyre individualistább és a nacionalizmustól sem idegenkedő költő 1913-ban katolizált és felvette a Balázs Béla nevet. 1914 szeptemberében önként jelentkezett frontszolgálatra, ahol a megrázó élmények hatására pacifista humanista lett, a folyamat nyomon követhető a haditudósításait tartalmazó Lélek a háborúban című kötetben.
A forradalmat már kommunistaként köszöntötte, 1919-ben tagja volt a Forradalmi Írók Direktóriumának, a Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe menekült. Itt kezdett filmesztétikával foglalkozni, A látható ember című szakkönyve a nemzetközi érdeklődés középpontjába került és ma is alapműnek számít. Balázs Béla azt hangsúlyozta, hogy a film által az emberi test és az arckifejezés visszanyerte méltó helyét az emberi kommunikációban, melyet a könyvek és a szavak eltemettek.
BALÁZS BÉLA: MŰVÉSZETFILOZÓFIAI TÖREDÉDEK
(FOLYTATÁS)
V.
VIII.
A tréfa, a vicc hatályának lényege a realitás. Hatásosabbá akarjuk tenni a tréfát evvel a szokásos megjegyzéssel: „ez csakugyan megtörtént.” Fáradttá kacagjuk magukat olyan dolgok láttán, melyeket olvasva a legbriliánsabb leírásban is, unnák. Kivált ha tudnák, hogy kitalálás. – De komoly vagy szomorú történet cseppet sem veszít hatásából avval, hogy tudjuk kitalált, mese voltát. Még a mesék tréfái is mindig realisztikus részletek és még a legrealisztikusabb történet is nagy fájdalmat festő részében sok fantasztikumot bír el, sőt vált ki gyakran egészen magától. – Miért?
Minden tréfa és nevetés csak az egyes jelenségekre, azok egymáshoz való viszonyára vonatkozhat. Ezért lényege a hatásának a minél közelebb fekvő valóság. Mert ha bárhol, bárhogy az Egészet érezzük, ott tréfa és nevetés elvesztik értelmüket, elgondolhatatlanok.
Komoly és fájdalmas motívumok nem vesztik el hatásukat a mesében, mert a meghatottságnak nem feltétele egyes jelenségek valóságossága. – De a létezés életöntudatának érzése már magában meghatottság. Szellemes tréfálók mindig éles szemű megfigyelői az emberi életnek „kicsiben”. Ők fölényesen beszélnek; vajon miről beszélhetnek? – A tréfáló szellemesség tehát lényegében művészietlen. A művészet meghatottság, csodálkozás és alázat.
(1909)
1926-tól Berlinben, 1931-től Moszkvában élt. 1945 nyarán hazatért és a filmművészet egyik irányítója lett, bár terveiből keveset tudott megvalósítani. Tanított a Színházművészeti Főiskolán, a Filmtudományi Intézet alapító igazgatója volt, s 1947-ben ő írta a legendás Valahol Európában című film forgatókönyvét. 1949-ben Kossuth-díjat kapott, de helyzetével nem volt elégedett, „avantgárd” nézetei miatt egyre több bírálat érte. 1949. május 17-én halt meg.
A köztudatban főként filmesztétaként maradt meg, életművét csak az utóbbi évtizedekben fedezték fel. Nevét viseli a Balázs Béla Stúdió, a kísérleti film és a fiatal magyar filmesek fontos műhelye és a Balázs Béla-díj, amelyet 1960 óta adományoznak a mozgókép területén kifejtett kiemelkedő alkotótevékenység, valamint művészi és tudományos teljesítmény elismerésére.
