95 éve, 1922. augusztus 1-jén hunyt el Bánki Donát gépészmérnök, a karburátor egyik feltalálója és ő készítette az első nagynyomású robbanómotort.
„Bánki nevéhez – szerkesztőmérnöki és tanári pályájának ideje alatt egyaránt – sok híres találmány és szabadalom fűződik. Legismertebb találmánya a Csonka Jánossal együtt megalkotott porlasztó (karburátor); ő készítette az első nagynyomású robbanómotort. Ezen kívül foglalkozott víz- és gőzturbinák szerkesztésével, repülőgép-stabilizátor készítésének és földgázvezetékek építésének a kérdéseivel. 1918-ban tervet készített a Vaskapu vízerejének hasznosítására.’ (OMIKK-BME Levéltár)
Bánki Donát 1859. június 6-án született a Veszprém megyei Bánkon (később Bakonybánk) Löwinger Donát néven, szülőfaluja nevét húszévesen vette fel. Körorvos édesapjának felügyelete mellett magántanulóként végezte el az elemit és részben a gimnáziumot, amelyet végül Budapesten fejezett be. 1876-ban beiratkozott a budapesti József Műegyetem Gépészmérnöki karára, s még egyetemistaként díjat nyert a gázmotorokról készült tanulmányával. 1880-ban végzett mérnökként, de az oklevelet csak 3 év múlva kapta meg.
Első munkahelye a Magyar Királyi Államvasúti Gépgyár volt, ahol műszaki díjnokként alkalmazták. Innen került 1882-ben a Ganz és Társa Vasöntöde- és Gépgyárba, ahol konstruktőrként, majd osztályvezetőként, legvégül főmérnökként dolgozott. Az általa tervezett és a Ganz-gyárban elkészült automobilnál a motort, a sebességváltót és a differenciálművet egy tömbbe építette, s az első kerékpár tengelyére helyezte.
Ő tervezte a Boráros tér felett működő Duna-parti gabonaelevátort, ötletei, javaslatai révén valósult meg a gyakorlatban is a Mechwart-féle forgóeke, tervezett vasúti váltókat, fordítókorongokat, tetőszerkezeteket, turbinákat.
1888 és 1896 között Csonka Jánossal közösen szabadalmak egész sorát nyújtották be a gázmotorok és a belsőégésű motorok korszerűsítésére. Újítás a petróleum-motorokon címmel már 1893-ban szabadalmaztatták a karburátort, fél évvel megelőzve a német Wilhelm Maybachot. A következő években a Ganz-gyár sorozatban gyártotta a Bánki-Csonka motorokat. Közben Bánki 1894-ben önálló szabadalmat is benyújtott egy nagynyomású robbanómotorra, amelyet 1898-ban víz-befecskendezéses hűtéssel tökéletesített. Volt szabadalma motorkerékpárra, elsőkerék-meghajtású autóra és 1901-től foglalkozni kezd a gőzturbinák kérdéseivel is.
Az 1908-as USA-beli tanulmányútját követően a repülés iránt érdeklődik. Ahogy a „Repülőgépek gépi kormányzása” című, a Magyar Aeroszövetség hivatalos lapja 1913 számában kiemeli: „A légi utazás biztos csak akkor lehet, ha gépi berendezéssel tudjuk kormányozni…” Ennek kifejlesztése érdekében hidraulikus szervomotoros stabilizátort szerkesztett és szabadalmaztatott 1909-ben.
Szabadalmai címe: „Automatikus csőgyújtás gáz- és petróleummotoroknál” (1896), „Nagy kompressziós explóziós motorok keverékének hevítése korai gyújtások megakadályozására” (1898), Újítás hajtógéppel egyesített szivattyúkon (1901), „Vízbefecskendező berendezés kétütemű explóziós motorok számára” (1906), Hydrokompresszor (1909), Segédkerékkel dolgozó nyersolajmotor (1909), „Automatikus stabilizáló készülék repülőgépeken és léghajókon” (1909), „Forgóeke” (1910), Nyersolajmotor (1910), „Hidraulikus és pneumatikus nyomórudak statikai szerkezeteknél és berendezéseknél” (1920) (Forrás: OMIKK-BME Levéltár/hipo.gov.hu)
Tudományos munkájáért 1887-ben és 1892-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet Hollán-díjával tüntette ki. 1898-ban a szokásos pályáztatás nélkül kinevezték a Műszaki Egyetem professzorának és tanszékvezetőjének, de tanácsadó maradt a Ganz Gépgyárban. 1903-ban szivattyú-telep szabadalmat jelentett be, 1905-ben bemutatta gőzturbina-elméletét. 1917-ben ismertette új a kettősátömlésű vízturbinát, amelyből több százat legyártottak, néhány még ma is működik. Utolsó nagyszabású terve, az 1918-ban megálmodott dunai Vaskapu erőmű a történelmi események miatt nem valósulhatott meg. 1909-1912 között a Magyar Mérnök és Építész Egylet gépészeti szakosztályának elnöke, 1911-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt.
Emberként is becsülték, mindenki tisztelte segítőkészségét, szerénységét, hivatástudatát. Hazafias szellemben nevelkedett, élete végéig kötelességének érezte, hogy tudásával hazáját szolgálja. 1922. augusztus 1-jén, Budapesten hunyt el. Emléke előtti tisztelgésül számos iskola – köztük a Bánki Donát Műszaki Főiskola is – viseli nevét, születése 150. évfordulóján adták át a Bánki Donát Jubileumi Díjakat.
