„Ne higgy olyan gondolatnak, melynek szíved ellentmond!” A magyar szépirodalom és a politika kiváló szabadelvű gondolkodója és írója, báró Eötvös József 200 éve született.
A kiváló magyar gondolkodó, magyar realista regényírás egyik első nagy mestere, költő, reformpolitikus, államférfi volt, aki szerint a polgáriasodás az egyéni szabadságon alapszik, és ezt a szabadságot az egységes erős államnak kell biztosítania. Eötvös József elsősorban írónak és költőnek vallotta magát, noha közéleti-politikai szereplése miatt is kiemelt figyelmet érdemel.
1813. szeptember 3-án született Budán és, 1871. február 2-án halt meg Pesten báró Eötvös József író, költő, politikus, államférfi.
„Ha valaki kétségbe vonja azon befolyást, melyet az egyes nemzetek állására irodalmuk gyakorol, azt a jelen év, melyben Európa nagy nemzeteinek egyike legnagyobb költőjének háromszázados születése napját ünnepli: meggyőzheti tévedéséről. A babérok és kincsek között, melyeket az angol nép százados törekvéseivel kiérdemelt, bizonyára nincs olyan, melynek birtokában büszkébbnek, gazdagabbnak érezné magát, mint azon borostyán által, mellyel a civilizált világ nevében majdan nagy fiának szobrát fogja megkoszorúzni. A sors népek, mint egyesek iránt állhatatlan, s jöhetnek idők, midőn a nagy nemzet, mely az újkorban Róma és Karthágó szerepét egyesítve – mit a régiek lehetetlennek tartottak – a világ ura és tőzsére akar lenni egyszerre, talán éppen ezért magas állásából alábbszáll, de a fény, melyet Shakespeare neve az irigyelhető szigetre áraszt, s a befolyás, melyet az angol irodalom a művelt világra gyakorol, azért fenn fogja tartani e nemzet dicsőségét még akkor is, ha hatalmának minden támaszai porba dőltek.
És méltán; mert valamint azon érdemek között, melyekre az egyes nép hivatkozhatik, azok a legnagyobbak, melyeket magának az emberiség általános művelése körül szerzett, úgy nincs semmi, mit annyira sajátjának mondhatna.” (Eötvös József: Irodalmunk nemzeti irányáról)
A „lázadó” Eötvös
Arisztokrata családja a bárói rangot még Mária Teréziától kapta. Apja sárosi helytartó volt, ő verte le 1831-ben a koleralázadást. Mivel Eötvös otthon német nyelvű anyjával tanult s rosszul beszélt magyarul, apja nyilvános gimnáziumba íratta Budán, s a jakobinusokkal elítélt Pruzsinszky Józsefet fogadta mellé nevelőnek, aki megalapozta szabadelvű gondolkodását. Pruzsinszkyt a Martinovics-összeesküvésben való részvételért évekig tartó börtönbüntetésre ítélték.
Eötvöst már fiatal korában forradalmárnak tartották, noha valójában nem szolgált rá. 1826-31 közt jogot hallgatott a nagy pesti kolera idején is, amikor minden iskolát bezártak, viszont egymásnak ellentmondó intézkedések miatt a pesti hidat lezárták a város védelme érdekében. Csakhogy a diákok egy része így nem mehetett haza, ami természetesen nagy elégedetlenséget okozott. Eötvös egyik legjobb barátja, báró Palocsay lóra szállt és megparancsolta az iskola dékánjának, hogy adja ki az egyetem lobogóját, majd a hazatérni vágyók nekimentek az őket át nem engedő hídőrségnek. A „lázadás” miatt Eötvöst vonták felelősségre, holott nem is volt akkoriban Pesten.
Végül 1833-ban tett ügyvédi vizsgát.1834-ben Fejér megyei aljegyző, majd kancelláriai fogalmazó lett. A pozsonyi országgyűlésen találkozott Kölcseyvel, Széchenyivel, Deákkal, a köznemesség és értelmiség felé fordult, írásaiból tartotta el magát.
Egy életre szóló barátság
1836-37-ben Trefort Ágostonnal beutazta Nyugat-Európát, tapasztalatai alapján írt első politikai művei a börtönviszonyok javításával és a zsidók egyenjogúsításával foglalkoztak. Széchenyi és Kossuth vitájában az utóbbi mellé állt Pesti Hírlapbeli cikkeiben. 1837-ben az eperjesi kerületi tábla közbírája lett, részt vett az 1838-as árvízi mentésben, az Árvízkönyv kiadását a Heckenast kiadó kárainak pótlására indította.
„Légy, akit várunk” – írta neki Kazinczy, az ő védelmében készült első írása, A kritikus apotheosisa, 1831-ben. Az 1830-as és 40-es években írt versei érzelmesek s szociálisan érzékenyek (A megfagyott gyermek), de kifejezik küldetéstudatát is (Én is szeretném…, Végrendelet, Búcsú). A karthausi (1839-40) című regénye külföldi útjainak és hazai törekvéseinek foglalata, a ma már alig olvasható művet a korabeli ifjúság, így Petőfi is bibliájának tekintette. A külföldön ismert első magyar regény világfájdalma a kapitalizmus ellentmondásaiból is ered – e kérdéseket A szegénység Írlandban című írásában elemezte.
A falu jegyzője (1845) a magyar vármegye szatirikus rajza, a nemesség és a hivatal züllöttségét, korruptságát leplezte le, bemutatva a jobbágyság kiszolgáltatott helyzetét. Dózsa-regénye, a Magyarország 1514-ben liberális alapkérdésekre keresett választ s figyelmeztetett: a nép jogfosztottsága katasztrófát okozhat. E két mű legjelentősebb irodalmi alkotása, amelyeknek ábrázolásmódja és témája is újat hozott, Eötvös a romantika és a realizmus eszközeivel is élt.
Említendők Éljen az egyenlőség, A házasulók című vígjátékai, s tragédiája, a Boszú (íg). Lefordította Victor Hugo Angelóját, s a legértőbb bírálatot írta Petőfiről, méltányolva népies hangját, noha az távol állt tőle.
1842 szeptemberében feleségül vette az akkor még alig 17 éves Rosty Ágnest, barkóczi Rosty Albert békésmegyei alispán és Eckstein Anna lányát.
Eötvös politikusként az 1839-es országgyűlésen tűnt fel, harcolt a feudális intézmények ellen, a jobbágyfelszabadításért és az ország demokratikus átalakulásáért. 1840-ben Szalay Lászlóval indította el a Budapesti Szemlét, s Kossuth Pesti Hírlapját védve Széchenyivel is szembeszállt. Az 1843-44-es országgyűlésen Batthyány Lajossal a centrista ellenzék vezetője, Reform című 1846-os könyve a korszellem legjobb kifejezője. 1848-ban az első magyar felelős kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett. Széchenyivel és Deákkal a mérsékelt politika híve volt, s a Batthyány-kormány szeptember 11-i lemondása és Lamberg gróf, királyi biztos szeptember 28-i meggyilkolása után, elrettenve a várható eseményektől, emigrált.
1848-ban előbb Bécsbe, majd Münchenbe utazott családjával, ahol nővére, gróf Vieregg Károlyné is lakott. Itt szoros kapcsolatot tartott fenn a külföldre menekült magyarokkal, rengeteget olvasott és írt. Treforttal, aki szintén ide menekült családjával, egyszerre akár negyven kötetet is kivett a királyi könyvtárból, hogy oknyomozó történelmi írásokat folytasson: elsődlegesen a nemzetek és az emberiség fejlődési tényezőit kutatta, ennek eredménye lett elméleti munkája, A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra, mely 1851-54-ben magyarul és németül jelent meg, s külföldön is a legjelesebb állambölcseleti művek közé sorolták. A liberális eszméket a korabeli adottságokkal egyezteti, a szabadság és egyenlőség mellett a testvériséget a nemzetiség jelszavával helyettesíti, felvilágosult és türelmes álláspontja révén eljutott a nemzetiségi autonómia gondolatáig.
Reformok és kiegyezés
1851-ben hazatérve ismét részt vett a közéletben, 1856-tól az Akadémia alelnöke, 1866-tól elnöke volt, s részt vett a Kisfaludy-társaság újjászervezésében. Ausztria egységéről és Magyarország különállásáról írt 1859-es tanulmányai a kiegyezés irányába mutattak. 1861-től kiadta a Politikai Hetilapot, Deák Ferenc híveként részt vett a kiegyezést előkészítő munkákban. 1865-ös tanulmánya A nemzetiségi kérdés, ebben kifejtett terveit nem tudta a későbbi törvényben megvalósítani.
1867 után – egyedüliként a 48-as miniszterek közül – az Andrássy-kormány tagja lett, újra a vallás- és közoktatási tárca élén. Bevezette az általános tankötelezettséget, rendezte a felekezetek és az állam viszonyát, egyenjogúsította a zsidó vallást s a nemzetiségek helyzetét az oktatásban, s tervezte az iskolarendszer polgári átalakítását is. Támogatta az egyetemeket, tanárképző főiskolát állított fel, egyetemi szintre emelte a mérnökképzést. Utolsó éveiben közéleti teendői miatt keveset írt, nevelési regénye, a Nővérek az 1831-es koleralázadásnak állít emléket. Regénytöredékei, novellái mutatják: még sok irodalmi terve volt. Korábban Kazinczyról, Kölcseyről, majd Kőrösi Csomáról, Széchenyiről, Dessewffy Józsefről, Vörösmartyról, Reguly Antalról, Szalay Lászlóról mondott emlékbeszédet.
„Márvány szobor helyébe, / Ha fennmarad nevem, / Eszméim győzedelme / Legyen emlékjelem” – írta a Végrendeletben. Fia, Eötvös Loránd a legnagyobb magyar fizikusként 1889-ben követte őt az Akadémia élén.
Az 1861-iki országgyűlés vezérei és főbb szónokai. (Palóczy László, Deák Ferencz, Ghyczy Kálmán, báró Eötvös József, gróf Teleki László, Somsich Pál, gróf Andrássy Gyula, Szalay László, Kazinczy Gábor, gróf Dessewffy Emil, Tisza Kálmán, Bartal György, Nyáry Pál, Jókai Mór, Lónyay Menyhért, Ürményi Miksa, báró Podmaniczky Frigyes, Révész Imre.) Rohn A. egykorú kőrajza után. Az országos képtár gyűjteményének 1882. számú példányáról
Eötvös József születésének 200. évfordulóján Tudomány, kultúra, hagyomány: 200 éve született Eötvös József címmel tartanak az ELTE Eötvös József Collegiumban.
Felhasznált irodalom: Eötvös József: Arcképek és programok
