Kora egyik legműveltebb írója volt, jól ismerte a külföldi irodalmat és tudományos törekvéseket. Időmértékes, magyaros és nyugat-európai formákban írt, ő élt először gondolatritmussal. 170 éve halt meg Batsányi János, a magyar felvilágosodás nagy költője.
Batsányi János: A látó
(részlet)
Ím, reménytek nem várt víg napja felderült;
Ím, az igazságnak terjednek súgári;
Dőlnek a babona fertelmes oltári,
Melyek a setétség fene bálványának
Annyi századoktól vérrel áradának.
Ama dicső nemzet felkelt ím egészen,
Mely a két világnak megváltója lészen,
S melynek már láncoktól szabad vitéz karja
Mutatja, mit tehet egy nép, ha – akarja!
Az ember elnyomott örökös jussait
Délre hozván, porba veri bálványait;
S míg köz ellenségink poklokra süllyeszti,
Hozzánk ím! ölelő karjait terjeszti:
„Álljon fel az erkölcs imádandó széki!
Nemzetek, országok, hódoljatok néki!
Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság,
Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!”
Százhetven éve, 1845. május 12-én halt meg Linzben Batsányi János, a magyar felvilágosodás nagy költője. 1763. május 9-én Tapolcán született, apja suszter volt, ő az egyetlen plebejus a kor írói közt. Középiskoláit Keszthelyen, Veszprémben és Sopronban, a filozófiát a pesti piaristáknál végezte. Itteni tanára, Horányi Elek ébresztette fel történelem iránti érdeklődését, s Pesten kapcsolódott be az irodalmi és színházi életbe. 1787-től Kassán kamarai gyakornok, majd írnok, itt lett szabadkőműves.
Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal együtt alapította a Magyar Museumot, első irodalmi folyóiratunkat. A lapot a második számtól szerkesztette, mert nem értették meg egymást Kazinczyval, itt jelent meg A franciaországi változásokra. Hasonló hangvételű műveiért 1793-ban állását vesztette, az újságot betiltották. A jakobinus összeesküvés kapcsán elfogták, s bár nem találták vétkesnek, versei, s a per során hirdetett elvei miatt egy év börtönre ítélték. Kufsteinből 1796-ban szabadult, a bécsi „bankóhivatalhoz”, majd a kamarához került, részt vett az irodalmi életben. 1805-ben vette el Baumberg Gabriella osztrák költőnőt.
1809-ben Maret francia államtitkár – kufsteini rabtársa – kérésére ő lektorálta s radikálisan át is fogalmazta Napóleon magyarokhoz szóló kiáltványát, amely szakításra hívott fel a Habsburgokkal. A franciák visszavonulásakor Párizsba ment, ahol Maret nyugdíjat szerzett neki. 1815-ben a Párizst megszálló osztrákok elfogták, egy évet ült Spielbergben, majd felesége közben járására felmentették, de veszélyes elemként Linzbe száműzték. Itt élt feleségével majdnem harminc évig, 1845. május 12-én bekövetkezett haláláig, rendőri felügyelet alatt. Az Akadémia csak 1843-ban választotta levelező tagjává (amit nem fogadott el), haláláról a közvélemény két évvel utóbb értesült. Hamvait 1934-ben szállították Tapolcára.
Pályáját Orczy Lőrinc hatására, Bessenyei György körének hagyományai nyomán kezdte, első megjelent írása a Báróczi Sándorhoz írt Barátságos levél 1786-ban. Korai dalai a német rokokót követik, 1791-es Esdeklő panasza már – Faludi nyomán – személyes érzelmeket fejez ki. A Magyar Museum élén mint hivatott irodalomszervező lépett fel, A fordításról című tanulmányában hirdette: lehetséges más nyelvekből tartalom és forma szempontjából is hű átültetés. Az irodalmat a nemzeti lét minősítőjeként definiálta, s még Bessenyei előtt tudós társaság alapítását javasolta. Nem új művek létrehozása volt a célja, inkább annak bemutatása, hogy magyarul is lehet írni, méltatta Bessenyeit és Ányos Pált, Ossziánt és Miltont.
Költészete a nemesi reformmozgalom jegyében indult, Serkentő válasz című verse az ősi nagyságot a várnai és mohácsi nemzeti tragédiákkal szembesítette – ez a magyar politikai lírában Kölcseyig érzékelhető. A költő feladatát a jelennek szóló tanulságok kimondásában látta, alkalmi ódáinak hangsúlyát egy-egy eszmére helyezi. Levél Szentjóbi Szabó Lászlóhoz című episztolája kapcsolódik kora politikai harcaihoz, múltidéző részletei Kisfaludy Károlyig fellelhetők. Leghíresebb verse, A franciaországi változásokra a tömörítés remeke, zárósora Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! – szólássá vált.
Batsányi a felvilágosult rendiségtől a polgári reformokig, a haza egységének fogalmáig jutott el – ebben Herder eszméi is segítették: ha az intézmények a haladással szemben állnak, az erőszakkal elsöpri őket. 1792-es verse, A látó a francia forradalom hatására a világ megújulását a közeljövőre várja. Az európai hadakozásokra című versében a haza sorskérdéseit európai összefüggésekben elemezte. Bécsi éveinek főműve a Der Kampf (A viaskodás), központi alakja az erényért és igazságért harcoló férfi, s beszámol belső válságának legyőzéséről és új, bonapartista világképéről is. Tervezett magyar könyvsorozata első darabjaként adta ki Ányos Pál műveit. Utolsó évtizedeiben írt műveit otthon nem értették s nem értékelték, a reformkor küzdelmeiről nem vett tudomást.
A magyar tudósokhoz című, 1821-es tanulmánya támadta Kazinczyt és a túlzó nyelvi neológiát. Egész életében dolgozott az ossziáni dalok fordításán, e munkájából hét részlet maradt fenn, s életében négy jelent meg. Saját köteteit 1827-ben és 1835-ben, Faludi Ferenc műveit 1824-ben adta ki. Batsányi első politikai lírikusunk, az alanyiság korábban nem ismert hőfokot ért el műveiben. A felvilágosodás rendi, majd polgári változatát hirdette, bonapartizmusa jakobinus és liberális eszméket köt össze. Kora egyik legműveltebb írója volt, jól ismerte a külföldi irodalmat és tudományos törekvéseket. Időmértékes, magyaros és nyugat-európai formákban írt, ő élt először gondolatritmussal.
