„Mint az űrhajósok ebben a mai filmben, a cowboyok, akik vállalták az őrült kockázatot, csak hogy odamehessenek, ahol előttük csak páran jártak… én ezt akarom neked adni. A Holdat.” – Ben Mezrich megírta világmindenség legarcátlanabb rablásának történetét. Részlet
Amikor megtudják, hogy beleszeretett az egyik osztálytársába, sőt, az éjszakát is együtt töltötték, a félénk mormon kamaszt mélyen hívó családja kitagadja. Thad Roberts és menyasszonya elhagyják a közösséget, munkát keresnek, s összeköltöznek.
Thadről senki sem mondhatja, hogy ne lenne kitartó: évekig készül a NASA-felvételire, modell felesége pedig végig támogatja. A Johnson Űrközpontban aztán megragadja a kínálkozó lehetőséget, s mint a legvagányabb gyakornokot, hamarosan mindenki megismeri a nevét. Társaival elképesztő csínyeket találnak ki, s a legvadabbnak és legveszélyesebbnek ítélt szélhámosság végrehajtóját rendszeresen megünneplik.
2002-ben, a 25 éves Thad Roberts és 20 éves barátnője azonban olyasmire vállalkoztak, amit ép ésszel senki se merne megkísérelni: egy furgonnal ellopják az Űrközpontban őrzött holdköveket, melyeket még az Apolló program során hoztak le a Földre. A köveket aztán a világhálón próbálják meg értékesíteni.
Mikor már az FBI is a nyomukban van, Thad és barátnője esztelen menekülésbe kezd, de bután és meggondolatlanul cselekszenek, s hamar a nyomukra akadnak. A férfi 6 évet töltött a rács mögött.
A rablás kitervelésének és menekülésüknek kalandjait írta meg az a szerző, akinek a Véletlenül milliárdos című kötetet is köszönhetjük.
Ben Mezrich a Harvardon végzett. A Boston Common és a Flush magazin újságírója. Tizenegy regénye közül a Bringing Down the House 63 hetet töltött a The New York Times bestseller listáján. A történetből nagy sikerű film készült Kevin Spacey főszerepléséve, 21– Las Vegas ostroma címmel. Feleségével, Tonyával Bostonban él.
Ben Mezrich: Szex a Holdon
(Részlet a könyvből)
Rebecca még mindig csak bámult rá tágra nyílt szemmel; az ajkai szétnyíltak, és kilátszott a foga. Thad átgondolta az egészet – nemcsak azt, milyen bonyolult, nevetséges és lehetetlen is lenne megcsinálni ezt a rablást, de feltette magának azt a kérdést, vajon miért játssza még mindig ezt a játékot, miért nem törli ki egyszerűen az e-maileket, dobja ki a philadelphiai nő címét, vagy akár Gordon telefonszámát is… miért nem hagyja a fenébe az egész hülyeséget. De mégis folytatta:
– Úgy értem, százezer dollár, az rohadt sok pénz. Mi mindent csinálhatnánk annyival, te meg én… elmehetnénk Afrikába, tanulmányozhatnád az ottani növényeket. Félretehetnénk, hogy megcsináljuk belőle a saját laborunkat, és akkor nem kéne ösztöndíjakért kuncsorognunk, vagy várnunk, amíg megöregszünk. Belevághatnánk most azonnal, megcsinálhatnánk mindent, amiről eddig beszéltünk. De a pénz az csak egy része a dolgoknak.
Várta, mikor vág közbe a lány, hogy megcsóválja a fejét, hogy bolondnak nézi, hogy megpróbálja lebeszélni, hogy szép, szép, izgalmasan hangzik, de ne csinálja, ne tegyen kockára mindent, hogy hatalmas bajba kerülhet, hogy ez baromság. De Rebecca hallgatott, hagyta, hogy Thad befejezze a gondolatot, amit azóta építget magában, hogy először meglátta.
– Rebecca, én le akarom hozni neked a Holdat. Mármint úgy értem, egy darabkát belőle. Mint az űrhajósok ebben a mai filmben, a cowboyok, akik vállalták az őrült kockázatot, csak hogy odamehessenek, ahol előttük csak páran jártak… én ezt akarom neked adni. A Holdat.
Thad azon kapta magát, hogy könnyezik a szeme. Őrültségnek, ostobaságnak hangzott… nem is tudta, milyennek hangzik. Csak azt, hogy komolyan gondolja.
Néma csend volt a konyhában. Megdermedt minden, akár egy fényképen. Aztán Rebbeca szeme felcsillant, mosolygott.
– Ez olyan romantikus! Csináljuk!
Abban a pillanatban Thad tudta, hogy jól érezte: tényleg Rebecca az utolsó lökés. Az iránta érzett spontán, szenvedélyes, mindent elsöprő szerelme szétzúzta a fantáziát és valóságot elválasztó üvegfalat. Régen megrepedt, de a fantáziálgatásból immár projekt lett, amilyeneken épp a NASA-nál dolgozott, nem kevésbé valóságos, mint az űrsikló-szimulátor vagy a 23 millió literes medencébe süllyesztett űrállomásmodell.
Egyetlen szó nélkül odahajolt a lányhoz, és az ajkára nyomta az ajkát. Először lassan, aztán egyre hevesebben. Rebecca szemében az volt, ami mindig is szeretett volna lenni: izgalmas, kalandvágyó, James Bond. Nem tudta, ígérte-e a lánynak valaha valaki a Holdat – de ő lesz az a férfi, aki be is váltja az ígéretet.
Ez a lány az utolsó lökés.
És most már csak idő kérdése az egész.
