Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Benedek Elek, akit Elek apónak becézünk című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Benedek Elek, akit Elek apónak becézünk

Szerző: / 2019. szeptember 30. hétfő / Kultúra, Irodalom   

„Volt, ami volt eddig, de ami ezután következett, az volt a valami.” Egyedülálló örökség a magyar népmesekincs, amelynek egyik legjelentősebb művelője, terjesztője volt a 160 éve született Benedek Elek.

A magyar gyermekirodalom egyik megteremtője, a nagy székely mesemondó, Benedek Elek az erdélyi Kisbaconban látta meg a napvilágot 1859. szeptember 30-án, így gyermekként megismerkedhetett a székely népmesék és mondák gazdag világával. Gondos nevelésben részesült: nyolcévesen már a nagyhírű székelyudvarhelyi református kollégium diákja volt, ahol felső tagozatos korában az önképzőkör lelkes tagjaként nyelveket tanult és meséket írt. Érettségi után Budapestre költözött és a bölcsészettudományi karon megszerzett diplomájával a zsebében újságírónak állt. Több napilap és folyóirat munkatársa, a Néptanítók Lapjának főszerkesztője volt.

„Egy alkalmat se mulassz el soha, hogy jót tégy valakivel!”

Benedek Elek (1859-1929) meseíró, költő írás közben (Fotó: OSZK)

1889-ben Pósa Lajossal indították útjára az első valóban irodalmi értékű, hazafias szellemű gyermeklapot, Az én újságomat, utána Sebők Zsigmonddal közösen szerkesztették a Jó pajtást. 1887 és 1892 között országgyűlési képviselő volt, parlamenti beszédeiben az ifjúsági irodalom, a népköltészet, a népnyelv és a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. 1885-ben adta ki a Székely Tündérország, majd a Székely mesemondó című köteteket. 1896-ban a millenniumi ünnepségekre jelent meg igazi szívügye, az ötkötetes Magyar mese- és mondavilág, amely négyszáz történetet tartalmaz és korának legnagyobb példányszámot elért sikerkönyve volt.

„Igen, a bölcsőtől a sírig kísérem a népet: a halottas házhoz, meghallgatni a siratót, a néplélek e kevésbé ismert kincsét, s a temetőbe hol még láthatók a sírkövek közt a régi, harczias világra emlékeztető kópjás fejfák.

Nagy útra viszem az olvasót, aki velem tart; de hiszem, hogy – ha csak könyvemnek hőse, a nép iránt való erős szeretetemben túl nem becsültem erőmet – utunk nemcsak nagy, hanem érdekes és tanulságos is leszen.” (Benedek Elek: A magyar nép múltja és jelene I.)

Kis Könyvtár címmel ifjúsági könyvsorozatot indított, ebből lett később Benedek Elek kis könyvtára. Gyerekeknek szánt verseket, leányregényeket, meseátdolgozásokat adott közre nagy hozzáértéssel, esztétikai igényességgel (Ezeregyéjszaka, Grimm legszebb meséi). A humanista-hazafias nevelést szolgálták maradandó értékű regényei, a magyar nemzeti múltat népszerűsítő írásai: A magyar nép múltja és jelene, Nagy magyarok élete, Honszerző Árpád. 1900-ban a Kisfaludy Társaság tagjává választották.

1921-ben, amikor Trianon után aki tehette, menekült Erdélyből, Benedek Elek végleg hazatért Kisbaconba. Itt sem maradt tétlen: szerkesztője lett a Cimbora című ifjúsági lapnak, amely először 1922. szeptember 22-én jelent meg. Ő volt a gyerekek Elek nagyapója, aki kiterjedt levelezést folytatott „unokáival”. A lap 1929-ben anyagi nehézségek miatt szűnt meg.

„Mosolyogva ébredt a nap, mosolyogva hunyt el s a lelkem még ma is tele a tavalyi alkonyatok gyönyörüségével. Hát még mikor megjelent a hold is, félénken, szemérmetesen s körülötte a csillagok. És az est végtelen csöndességében a falu alsó végéről elindult a malom zúgása, zakatolása s csöndes, méla búgássá enyhült, mire a házunkig ért.” (Benedek Elek: Bárányfelhők – A tücsök-pár)

Benedek Elek példás családi életet élt, feleségével 45 évig éltek együtt boldog házasságban, hat gyermeket nevelve. 1929. augusztus 17-én Kisbaconban érte a halál szélütés következtében, levélírás közben. Felesége követte a halálba, egyszerre temették el őket, sírjuk egymás mellett fekszik a település temetőjében. A fejfán látható Benedek Elek saját maga által írt sírverse: „Jézus tanítványa voltam – Gyermekekhez lehajoltam – A szívemhez felemeltem – Szeretetre így neveltem.”

Szentimrei Jenő (1891-1959) Benedek Elek , kisbaczoni (1859-1929) Tamási Áron (1897-1966) Ferenczy Zsizsi (1895-1969) Reményik Sándor (1890-1941), esetleg György Dénes egy csoportképen (Fotó: PIM/Europeana)

Születésének 160., halálának 90. évfordulóján a háromszéki önkormányzat és a magyar állam is külön rendezvényekkel emlékezik meg. Egész évben rendeznek programokat Magyarországon és Romániában, egyebek közt mesemondó versenyekkel, vetélkedőkkel, kiállításokkal, konferenciákkal. 2005 óta szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján ünneplik a népmese napját Magyarországon.