Bergendy István szaxofonos, énekes, zeneszerző, aki csaknem hat évtizedig a magyar könnyűzenei élet egyik meghatározó együttesének vezetője volt, szoprán, alt és baritonszaxofonon, klarinéton, valamint harmonikán játszott.
Bergendy István Liszt Ferenc-díjas zenész, szaxofonos, klarinétos, zeneszerző, a Bergendy együttes alapítója és vezetője 2020. december 14-én 81 évesen halt meg, a koronavírus-fertőzés szövődményeinek következtében. Rá emlékezünk.
„Nagy dolog, hogy ilyen sokáig, csaknem hat évtizeden át egyben tartotta a zenekart, amely sok korszakon és tagcserén ment át. Képzett jazzmuzsikusként játszott hosszú időn át slágerzenét. Nagyon kedves ember volt” – mondta az MTI-nek Zareczky Miklós énekes, aki huszonöt éven át, 1992-től volt a Bergendy együttes tagja.
Bergendy István 1939. október 8-án született, francia gyökerű nemesi ősei a Felvidékről kerültek szülővárosába, Szolnokra. A tanulás mellett úszott, vízilabdázott és tangóharmonikázni, majd szaxofonozni tanult. A középiskolában Rock néven együttest alapított, apja ösztönzésére ment a Műegyetemre, ahol három évig autómérnöknek tanult, de 1961-ben felvették a konzervatóriumba.
Sok zenekarban játszott jazzt, rock and rollt, és 1958 őszén megalakult az első Bergendy-együttes – nagyjából a család Budapestre költözésével egy időben. jazzt, rock and rollt és dél-amerikai zenét játszottak.
Játszott a Műegyetemi Szimfonikus Zenekarban, egyik alapítója volt a közgazdasági egyetem klubjában megalakult Ifjúsági Jazzegyüttesnek, amelyben öccse, Péter szaxofononozott, fuvolázott.
Több zenekarral (köztük az Omegával) együtt próbajátékon vettek részt, amelynek győztese az Ifjúsági Parkban játszhatott. A szerződést egyébként ők kapták meg. Bergendy úgy emlékezik, hogy az Ifipark rettegett vezetője, Rajnák László végrehajtó ember volt csupán, mások helyett bűnhődött sikkasztásért. A zenekar, amely addig a Közgazdasági Egyetem Ifjúsági Dzsesszegyüttese volt, az ifiparki évektől (1962) szerepelt Bergendy néven és Bergendy István lett a zenekarvezető. Kezdetben az Ifjúsági Park téli helyiségében, a belvárosi Dália presszóban játszottak, nyáron az Ifiparkban léptek fel rendszeresen.
A beatkorszakban a képzett zenészekből álló Bergendy együttesnek nagy szakmai tekintélye volt, lemezfelvételtől rádiós élő adásig, koncertturnétól a Táncdalfesztiválig mindenhová hívták őket. Fontos szerepük volt Zalatnay Sarolta első rádió- és tévéfelvételének elkészítésében, segítették pályáján Komár Lászlót, Máté Pétert.
A hatvanas évek második felétől a Bergendy együttes a jazzz, a soul és a rock olyan egyvelegét játszva az egyik első hazai fúziós zenekar volt. 1970-ben csatlakozott hozzájuk Latzin Norbert billentyűs-zeneszerző és Demjén Ferenc basszusgitáros-énekes-szövegíró, akik révén egy csapásra országszerte népszerűek lettek, ez a sok sikert és slágert hozó korszak 1976-ig tartott.
1972-ben jelent meg első, saját számaikat tartalmazó albumuk Jelszó: LOVE – szeretet címmel. Olyan slágerek fűződtek a nevükhöz, mint a Jöjj vissza, vándor, a Mindig ugyanúgy, a Sajtból van a hold, a Darabokra törted a szívem vagy az Iskolatáska. Ez utóbbi A Hétfő (Hét fő) című korongon hallható, amely az első magyar konceptalbum (a nap minden órájához tartozik egy dal) és az első hazai könnyűzenei duplalemez is volt.
Csalafintásággal készíthették első lemezüket. Erdős Péter, a hanglemezgyár márkamenedzsere nem akart velük szerződni. (Talán nem voltunk elég szépek – jegyezte meg Bergendy). Amikor Erdős 1970 végén nem volt itthon, klubjukban, a Ganz-Mávagban Bors Jenő, a hanglemezgyár igazgatója és Beck László művészeti vezető előtt négy órát játszottak. Az eredmény: egy lemez saját számokkal, egy külföldi slágerekkel. Azóta 17 Bergendy-album, 25-30 kislemez jelent meg. A meghallgatás után a televízió 1970-es szilveszteri műsorában hatalmas sikert aratott, és reflektorfénybe került az együttes. Senki sem tudta, honnan kerültünk elő olyan hirtelen – emlékezett vissza Bergendy.
Bergendy István fedezte fel Zalatnay Saroltát, az együttes segítségével indult Máté Péter, Katona Klári, Eszményi Viktória, Demjén Ferenc, Lovas Róbert, Hofi Géza, Hernádi Judit.
Miután Latzin és Demjén is távozott, az együttes 1980-tól sikeres mesejátékokat, gyermekalbumokat készített. Bergendy István szerezte a Süsü, a sárkány, a Süsüke, a sárkánygyerek, a Futrinka utca és a Sebaj, Tóbiás tévésorozatok, a 24 részes Én táncolnék veled című tévétánciskola zenéjét, emellett musicaleket (Kártyaaffér hölgykörökben, Mesélj, Münchhausen, Bohóc az egész család, Robinson és Péntek, Dobszó az éjszakában, Ördög bújjék…), valamint rock-kantátát (A rendíthetetlen ólomkatona) is írt.
A nyolcvanas években megalakította a Bergendy Koncert-, Tánc-, Jazz- és Szalon Zenekart, amelynek tizenkét tagja közül nyolc volt zenész, négy pedig énekes és vokalista. Az együttes a 20. század mindenfajta könnyűzenéjét, tánczenéjét adta elő showszerűen, elegáns egyenruhákban.
Bálok rendszeres fellépői voltak, tánciskola-felvételeik lemezen, televízió-sorozatban és videokazettán is megjelentek.
2009 októberében a zenekart kisebb létszámú együttes váltotta fel, amelyet 2017-ben feloszlatott. A Bergendy tizenöt nagylemezt készített.
„Vegyes érzésekkel várom a hetvenediket. Lezár egy korszakot, egy újabb kezdődik megint – magyarázta 2009-ben a 70. születésnapja előtt egy interjú során. – A zenekar aktív lenne ma is, de nem csak tőlünk függ, nem is a közönségtől, hanem a szervezőktől, a médiától és a politikától is. A mostaninál kisebb zenekarral folytatjuk. A három lány nekem egy produkció, nem én találtam ki, már a 30-as években működött a Varázsfuvolában, és volt Andrews Sisters is. A Bergendy-TV-Tánciskolában, az Én, táncolnék veledben három lánnyal kezdtünk 26 évvel ezelőtt Bergendy Koncert, Tánc, Jazz és Szalon Zenekarként.”
„Mindig akadtak kisebb-nagyobb problémák, csak annyi dalt tanultak meg, amennyi éppen kellett, vagy a háromból kettő összefogott a harmadik ellen – folytatta. – Ezt már nem tudom tolerálni, s azt sem, hogy ki miért nem ér rá. A lányok mindig szólókarrierre készültek, többüknek sikerült, büszke is vagyok rájuk (például Janza Katára), nem akadályoztam senkit. Tizenöt családnak adtunk kenyeret több mint 25 évig, pontosabban az öcsém, Péter, aki a fellépések ügyeit intézi. A jelenlegi gazdasági és kulturális helyzetben, amikor támogatásra szánt pénzek tűnnek el, ekkora együttesre nincs keret. Soha nem „nyertünk pályázatot”, támogatást, nem volt szponzorunk, mindig csak a zenélésért kapott pénzzel rendelkeztünk.”
A magát 1971 óta kopaszra nyíró zenésznek két gyermeke született. Bergendy Istvánt számos szakmai elismerés mellett 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki, 2011-ben pedig kiemelkedő zenei és előadóművészi tevékenysége elismeréseként Liszt Ferenc-díjjal jutalmazták.
