Ne lenne igaza Mark Twain írónak, aki így írt: „Április 1. Az a nap, amelyen emlékezetünkbe idéztetik, hogy micsodák vagyunk az évnek a többi háromszázhatvannégy napján.”
Április elseje hagyományosan a bolondok, pontosabban a bolondozások napja, amikor bárki a legképtelenebb tréfát űzheti embertársaival. A szokás eredete homályba vész. Vannak, akik az ókori szaturnáliák folytatásának tekintik – a féktelen vidámsággal megült ünnepen úr és szolga szerepet cserélt, s a rabszolga azt tehette, amit akart, mások a Kübelé-kultusszal összefüggő római-görög hilaria ünnepre vezetik vissza.
Egyesek a régi római „bolondok ünnepére” vezetik vissza, mások Indiában keresik eredetét. Valószínűleg valamilyen téltemető, tavaszköszöntő pogány hagyományból ered: a naptárreformok előtt április elseje volt évkezdő nap, amikor vidám mókázással ünnepelték a természet megújulását.
„Április bolondja,
Május szamara,
Fölnézett a toronba
Megnézte, hogy hány óra:
Féltizenkettő,
Bolond mind a kettő!”
Hagyomány a bolondság
A legelterjedtebb magyarázat szerint a bolondok napja a középkori Franciaországból származik. Az év kezdete ugyanis hagyományosan április elsejére, a tavasz kezdetére esett, amikor ajándékokkal kedveskedtek egymásnak az emberek. 1564-ben IX. Károly január 1-jére helyezte át az Újévet, de az emberek csak lassan fogadták el a rendelkezést. Sokan megszokásból vagy a régi hagyományhoz ragaszkodva továbbra is küldözgettek ajándékokat, ezek változtak idővel tréfás semmiségekké, meglepetésekké: a hamis évkezdetet hamiskodással ülték meg. A büntetlen csínytevés szokása gyorsan elterjedt, s mára hagyománnyá vált: ezen a napon ajánlatos fenntartással kezelni még a televíziók, rádiók híreit is.
Mindemellett mind a mai napig él a poisson d’Avril, az ‘április hal’ Franciaországban. A fennmaradt hagyomány szerint április elsején úgy viccelik meg egymást az emberek, hogy kis halfigurát akasztanak gyanútlan és figyelmetlen ismerőseik hátára.
Az egyik első április elsejei tréfát Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia követte el: éjszaka szűkebbre varratta egy márki ruháját, így az reggel nem tudta felhúzni sem a nadrágját, sem a mellényét. Szobájában sorra jelentek meg a csínytevők és szörnyülködtek, mennyire felpuffadt a márki. Rögvest orvost is hívattak, a beavatott doktor fejét csóválva megírta a receptet, amivel szaladtak a patikushoz. Aki szintén a fejét csóválta, de ő azért, mert nem értette a dolgot. Nem is érthette, mert a recept ugyanis így szólt latinul: „Accipe cisalia et dissue purpunctum”. Vagyis „Végy ollót, és vágd fel a mellényedet!”
Küldd a maflát másfele
Magyarországon ezen a napon szúnyogzsírért küldték a kiskanászt, esetleg trombitahúrt, libatejet hozattak velük a boltból. Skóciában volt szokás a bolondjáratás: egy balekot megkértek, hogy vigyen el egy levelet a szomszédba. A levélben ez állt: „áprilisnak elseje, küldd a maflát másfele”. A szomszéd visszaragasztotta a borítékot és még egy útra kérte a jámbor embert – így folyt a játék, amíg a „postás” észbe nem kapott.
A brit közönséget 1864-ben az egyik újság szamárkiállításra hívta meg, a helyszínen összegyűlt tömeg azonban egyre elégedetlenebb lett, mert szamárnak se híre, se hamva nem volt.
Végül valaki elkiáltotta magát: április elseje!, az emberek pedig nevetve hazamentek a kiállításról, amelynek ők voltak az attrakciói. 1878-ban sok amerikai készpénznek vette azt a hírt, amely szerint a zseniális feltaláló, Edison a fonográf után olyan készülékkel állt elő, amely a földet gabonává, a vizet borrá változtatja, így megoldja az éhezés kérdését. Több országban többször elhitték, hogy az időszámítás tízes alapú lesz, 1980-ban pedig Angliában tiltakozó levelek áradatát indította el az a kacsa, hogy a Big Ben órája digitális kijelzőt kap.
A mai világban annyi információ zúdul az emberekre, hogy nehéz különbséget tenni valódi és hamis között, így megesik, hogy az április 1-jei tréfának szánt hírek pánikot keltenek, a valós híreket pedig tréfaként fogják fel. 1946. április 1-jén például egy földrengés után 150 áldozatot követelő szökőár söpört végig Alaszkán és Hawaii szigetén, és sokan tréfának vették a vészjelzést.
