„Az egyetlen célom, hogy semmi se legyek, mert ez tűnik az egyetlen értelmes választásnak.” Charles Bukowski, az amerikai irodalom „vén kujonja”, a beatnemzedék utáni korosztály egyik leghíresebb és leghírhedtebb írója 30 éve, 1994. március 9-én 73 éves korában hunyt el.
„– Minden összeesküszik az ember ellen, ugyanakkor nagyon kevés dolog számít. A nagy dolgok a legkevésbé…
– És akkor mi számít?
– A kis dolgok, mint például megnézni, hogy van-e elég víz a kocsi hűtőjében, vagy levágni a körmöd a lábujjadról, vagy az, hogy van-e otthon elég vécépapír vagy tartalék villanykörte, meg ilyenek.
– Hát, ez nem tűnik soknak.
– Pedig az. Ha a triviális kis ügyeidet jól intézed, a gigantikus dolgok maguktól a helyükre kerülnek.
– Még a halál is?
– Még a halál is tökéletesen logikusnak fog tűnni.
– Ez tetszik – mondta Benji.
– Nekem is – mondtam, – akkor is, ha mégsem igaz.” (Charles Bukowski: Kész őrület)
Charles Bukowski egy kicsit „kilóg” a XX. század amerikai irodalmából. Versei alapján a beatköltők közé sorolták, de ő soha nem harciaskodott. Bukowski 1920. augusztus 16-án Németországban, a Rajna menti Andernachban született, édesanyja német, apja pedig az amerikai hadsereg lengyel származású őrmestere volt. Kétéves korában telepedett le szüleivel Amerika nyugati partján, és nagyvárosok nyomornegyedeiben cseperedett fel. 1942-ben megtagadta a katonai szolgálatot, amiért börtönbüntetéssel sújtották.
„földig lehet rombolni a OPEN CITY-t egy meztelen emberi testről készült fotó leközlése miatt, de ha egy milliós példányszámú lap főszerkesztőjét seggbe rúgják, jobb, ha vigyáznak, mert netán megírja az igazságot Chicagóról és az összes többi helyről, nem törődve a propagandával. elégségesnek mutatkozhat egyetlen cikk megírása, ami az olvasók millióit serkenti gondolkodásra (a változatosság kedvéért), s akkor senki sem tudja, mi történhet. azonban a lakatok jól zárnak: Nixon vagy Humphrey között választani annyi, mint választani ebédre a meleg vagy a hideg szar között.” (Charles Bukowski: Egy vén kujon jegyzetei)
Bukowski huszonéves korától rendszeresen írt, első novellája már 1944-ben megjelent, de utána folyamatosan visszautasították. Arra egészen 1969-ig kellett várnia, hogy bekerüljön az amerikai irodalmi köztudatba, akkor jelent meg két kötete és verseit beválogatták egy antológiába is. Addig alkalmi, sokszor fizikai munkákból élt, hosszú éveken át dolgozott például a Los Angeles-i postán – ezeket a sivár éveket örökítette meg Posta – amit állítólag három hét alatt írt – című regényében, mely 1971-ben jelent meg.
CHARLES BUKOWSI: TE
te vagy a legjobb, mondta egy nő
olyan szép fehér a pocakod
és a lábad is pompás, szőrös
sohasem vágod a körmeid
és olyan zsírpárnás a kezed
a karmod, mint a macskáé
szép piros az orcád
még soha nem láttam ekkora heréket
a spermát úgy lövelled ki
mint bálna a hátán
lévő nyílásból a vizet
te szörny, te szörny, te szörnyeteg.
megcsókolt, majd
megkérdezte: mit
szeretnél reggelire?
(Fordító: Fenyvesi Ottó)
Bukowski kívülálló volt és az is maradt. A hetvenes években sorra publikálta regényeit, megalkotva bennük alteregóját, Henry Chinaskit, aki leginkább iszik, nőzik, lóversenyre jár, klasszikus zenét hallgat egyedül, és – akárcsak az író – illúzióktól mentesen szemléli a körülötte kavargó nyomorúságos világot. (Bukowski maga is híresen nagy ivó volt – 13 éves kora óta. Húsz évvel később csaknem belehalt alkohol okozta betegségébe. Mégis a kórházból távozva, első útja egy kocsmába vezetett…) Bukowski stílusát minden művében alapvető közvetlenség, nyílt szókimondás, kíméletlen őszinteség és fanyar humor jellemzi.
Bukowskit kritikusai olykor Henry Millerrel hasonlították össze, ez a hasonlat azonban sántít. Miller ugyanis minden polgárpukkasztó törekvése ellenére mindvégig megmaradt entellektüelnek, Bukowski ezzel szemben rájátszott „kívülálló” státuszára: abbahagyta főiskolai tanulmányait, egy ideig alkalmi munkákból tartotta fenn magát, majd a helyi postahivatal alkalmazottja lett mindaddig, amig írásaiból nem tudott megélni. „A lehető legvadabb és a lehető legintellektuálisabb – egy századvégi Jack London.”
„a forradalom nagyon romantikusan hangzik, tudod, közben nem az. vér, belsőségek és őrület; lemészárolt fiúk, akik véletlenül útban voltak; taknyosok, akiknek halvány ibolyájuk sincs, mi történik.” (Charles Bukowski: Egy vén kujon jegyzetei)
1956-ban nősült először – feleségül vette egy kisebb irodalmi magazin gazdag kiadójának lányát, Barbara Fryet. Egy éven belül elváltak. Ezt követően több éven át viszonya volt egy asszonnyal, akitől egyetlen gyermeke, egy leány született. 1976-ban Bukowski Linda Lee Beighlet, egy gyógyszertár volt tulajdonosát vette nőül, aki mindvégig ellátta őt vitaminokkal és gondoskodott róla, hogy az üveg borral és ne égetett szesszel legyen tele, amikor dolgozik.
Bukowski mintegy 60 könyvet írt, köztük számos verseskötetet és elbeszélés gyűjteményt, de regényeket is. Egész életében az amerikai irodalom „piszkos öregének” tartották – nem utolsó sorban vulgáris, gyakran az ízléstelenséget súroló nyelvezete miatt. Bár a magyar olvasók elsősorban prózaíróként ismerik Bukowskit (regényei A Ponyva, a Posta, a Nők, a Tótumfaktum, a Hollywood, A kezdő), több mint ezer verset írt, közülük néhány bekerült a Vegyes felvágott címmel 2013-ban a Trubadúr által kiadott kötetbe.
„– jól van, öregem, nem csődíthetem a nyakadba a rendőröket. barátom vagy. ezt neked kell megoldanod. de lennél olyan szíves elmondani, miért ölted meg ezeket az embereket?
– nem tetszettek.
– de hát nem ölhetsz meg mindenkit, aki nem tetszik neked.
– nagyon nem tetszettek.” (Charles Bukowski: Egy vén kujon jegyzetei)
Irodalmi alkotásai közt számos sikeres film szövegkönyve is megtalálható. Irodalmi díjban sohasem részesült, kivéve egyszer, amikor egy irodalmi folyóirat neki ítélte oda „Az év kívülállója” elnevezésű díjat.
Charles Bukowski, az amerikai irodalom „vén kujonja” a kaliforniai San Pedróban 73 éves korában 1994. március 8-án hunyt el rákbetegségben. Temetése buddhista szertartás szerint a legközelebbi barátok és rokonok körében zajlott, felesége akaratának megfelelően.
