„Egy jó vers … tudja mikor kell abbahagyni” 105 éve született Charles Bukowski, az amerikai irodalom fenegyereke.
1920. augusztus 16-án a Rajna menti Andernachban látta meg a napvilágot Charles Bukowski, az amerikai irodalom „piszkos öregje”. Édesanyja német volt, apja pedig lengyel származású amerikai katona. A család a húszas évek elején Kaliforniába költözött, ahol a kis Charles a nagyvárosi nyomornegyedek világában nőtt fel.
Ötvenéves koráig szinte kizárólag verseket írt,
CHARLES BUKOWSKI: NEM KLASSZIKUS SZIMFÓNIA
a macska az út közepén
halt meg
egy kerék zúzta össze
nem épp dicső
halál
semmi nem történt
mi is semmik vagyunk
forduljanak
el.
Első regényének csakis azért fogott neki, mert kiadója úgy ítélte meg, hogy ezt a műfajt nagyobb példányszámban lehet értékesíteni. Az ő biztatására Bukowski három hét alatt írta meg az 1971-ben megjelent Postát, amelynek sikere után további öt regényt publikált.
Bukowski életműve több mint hatvan kötetet ölel fel: verseket, novellákat és regényeket egyaránt írt. Stílusát nyers, szókimondó, gyakran botrányosan közönséges hangvétel jellemezte, ezért is ragadt rá az „amerikai irodalom fenegyereke” címke. Bár irodalmi díjakban ritkán részesült – egy alkalommal elnyerte Az év kívülállója elnevezésű elismerést –, művei kultikus népszerűségre tettek szert.
Legismertebb könyvei közé tartozik az Egy piszkos öreg ember feljegyzései (Notes of a Dirty Old Man) és a Posta, amely önéletrajzi ihletésű regényként egy postai alkalmazott szürke hétköznapjait mutatja be.
Kritikusai gyakran hasonlították Henry Millerhez, ám míg Miller intellektuális íróként ismeretes, Bukowski minden pátosztól távol állt: otthagyta a főiskolát, alkalmi munkákból élt, majd hosszú évekig postásként dolgozott, mielőtt teljesen az irodalomnak szentelhette volna életét.
CHARLES BUKOWSKI: OH, IGEN
vannak rosszabb dolgok is
mint a magány
de évtizedek szükségesek
hogy erre rájöjjünk
és amikor sikerül
felismerni őket
már késő
és tényleg nincs rosszabb
mint amikor
késő van.
(fodító: Fenyvesi Ottó)
Nemcsak prózájával és verseivel, hanem filmforgatókönyveivel is hírnevet szerzett. Magánélete ugyanakkor viharos volt: hírhedten sokat ivott – már tizenhárom éves korában pohárhoz nyúlt –, és egy ideig az alkohol súlyosan rányomta bélyegét életére. Első házassága rövid idő után válással végződött, később egy kapcsolatából lánya született. 1976-ban Linda Lee Beighle lett a felesége, aki gondoskodott róla, s igyekezett kordában tartani férje pusztító szenvedélyeit.
„Úgy három vagy négy napig ittam egyfolytában. Egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy elolvassam az álláshirdetéseket. A gondolatát sem tudtam elviselni, hogy ott ülök valakivel szemben egy íróasztalnál, és azt magyarázom neki, hogy alkalmas vagyok a munkára. Egészen őszintén rémületbe ejtett az élet: hogy mi mindent kell megtennie egy embernek csak hogy enni, aludni, ruházkodni tudjon. Így inkább ágyban maradtam és ittam. Mikor az ember iszik, a világ ugyan ott van körülötte, de legalább egy kis időre elengedi az ember torkát.” (Charles Bukowski: Tótumfaktum)
Bukowski a katonai szolgálatot 1942-ben megtagadta, ezért börtönbüntetést kapott. Egész életében a konvenciókkal szemben állt: írásaiban ugyanúgy, mint mindennapjaiban.
Az író végül 1994. március 9-én hunyt el kaliforniai otthonában, 73 évesen, rákbetegség következtében. Műveit ma is sokan olvassák világszerte, ő pedig örökre az amerikai irodalom nyers, tabukat nem ismerő fenegyerekeként marad meg az emlékezetben. Ahogy a Trubadur Kiadó írja: „Bukowski kompromisszumot nem ismerő életének legvadabb, legmegrázóbb, legelképesztőbb, leghumorosabb, legabszurdabb, legszürreálisabb és legtársadalomkritikusabb írásait élvezhetjük, amelyek egyszerre rántanak le minket a porba és emelnek fel az egekbe.”
