230 éve, 1787. november 15-én halt meg Christoph Willibald Gluck német zeneszerző, az opera műfaj reformjának és a klasszika korai időszakának fontos alakja. 45 opera, 6 szimfónia és néhány ének őrzi emlékét.
1714. július 2-án született Felső-Pfalzban, egy cseh származású erdész kilenc gyermeke közül a legidősebbként. A prágai egyetemen tanult filozófiát, később Milánóban képezte magát, tandíját tánctermi hegedűsként teremtette elő. Első operái olasz stílusban, mitológiai vagy történelmi témákat dolgoztak fel. Egy angliai megbízatás révén ismerkedett meg Händellel, 1746 márciusában még közös koncertet is adtak. 1750-ben megnősült, felesége hozományának köszönhetően anyagi gondjai megszűntek. 1764-ig a bécsi udvari opera karmestereként szolgált, a társulatnak több vígoperát és balettzenét szerzett.
Gluck ekkor már azt vallotta, hogy az operának zenedrámává kell átalakulnia, amelyben a zene a drámát szolgálja. A nézőt az egymáshoz lazán kapcsolódó áriák helyett a következetesen kibontakozó cselekmény nyűgözze le, s mellőzni kell az olasz operák külső csillogását. Operai reformjában a legfontosabbnak az egyszerűséget tartotta, célja volt az énekesek önkényének és a zeneszerzők önzésének megszüntetése, a visszatérés a zene eredeti rendeltetéséhez, a költői szöveg hű kifejezéséhez és az érzelmek ábrázolásához.
Első, legismertebb és a tradíciókkal szakító műve az Orfeusz és Eurüdiké, amelyet 1762-ben mutattak be Bécsben. A hagyományokkal annyiban is szakított, hogy a mitológiai történet végére happy endet biggyesztett: Eurüdiké rendben kiszabadul az alvilágból és a szerelmesek még ma is boldogan élnek. A tizenkét évvel későbbi párizsi premieren az ottani ízléshez alkalmazkodva az altszerepet tenorra változtatta, mert a francia publikum nem viselte volna el a „castratót”, azaz a férfihang nélküli dalművet. További reformoperája a Paris és Heléna és az Alceste, utóbbi nyitánya Mozart Don Giovanni-nyitányát előlegezi.
Párizsban – ahol a tragikus sorsú Marie Antoinette-nek adott énekórákat, s ezzel hatalmas pártfogót szerzett – kezdetben nem talált lelkes fogadtatásra elképzeléseivel. A gluckisták és az olasz opera hagyományait tisztelő piccinisták (Piccini olasz zeneszerző lelkes hívei) viszálya végül Gluck diadalával végződött, elsősorban az Iphigénia Taurisban és Iphigénia Aulisban című operái révén.
Gluck 1779-től 1787. november 15-én, agyvérzés következtében bekövetkezett haláláig Bécsben élt. Hagyatékában több mint száz opera, számos táncdrámát és színpadi szerenád szerepel. A német klasszikusok közül elsősorban Beethovenre, részben Mozartra, a francia zeneszerzők közül Cherubinire, az oroszok közül Glinkára hatott. Berlioz a „zene Aiszkhüloszának” nevezte, Richard Strauss az Iphigénia Aulisban bemutatásától számította az európai zenetörténet új korszakát.
