90 éves Chuck Berry, a rock and roll nagyapja. John Lennon azt mondta róla: „ha más nevet kellene adni a rockzenének, az a Chuck Berry lenne”.
Chuck Berry: Johnny B. Goode
(részlet)
Louisianában, New Orleanshoz közel,
hol a földet örökzöld erdők rejtik el,
áll egy kalyiba, nem visz oda út,
ott élt egy fiú, a neve: Johnny B. Goode.
Írni, olvasni nem tudott szegény,
de a gitáron úgy játszott, mint lombok közt a fény.
Gyerünk, gyerünk,
gyerünk, Johnny, gyerünk,
gyerünk, gyerünk,
Johnny B. Goode!
(Fordító: Babiczky Tibor)
Kilencvenedik születésnapját ünnepli október 18-án Chuck Berry, a rock and roll atyja, illetve ma már nagyapja, meghatározó dalszerzője, előadója, a jellegzetes gitár-intró kitalálója – az az ember, aki nélkül nem lett volna sem Elvis, sem a Beatles, sem a Rolling Stones.
Annak idején nem sokan gondolták, hogy Charles Edward Anderson Berry egy új műfaj születésénél fog bábáskodni, hiszen 18 évesen javítóintézetbe került rablásért, később autógyári munkás, házfelügyelő, majd fodrász lett belőle. A fekete fiatalember eközben persze lelkesen énekelt és gitározott, játszott bluest, dzsesszt, sőt fekete létére countryt is.
1955-ben Chicagóba utazott, ahol példaképe, Muddy Waters a Chess lemezcéghez irányította. Berry 1955. május 21-én itt vette fel Maybelline című dalát és ezzel megszületett a rock and roll (mások ezt a dicsőséget Bill Haley Rock Around the Clock című dalának tulajdonítják, a vita eldönthetetlen).
A showmannek sem utolsó Chuck Berry a bontakozó rock and roll jelképe lett, ő írta a műfaj legnagyobb slágereit, jellegzetes gitár-riffjeit azóta is csak ismételgetik. Ontotta a pillanatok alatt klasszikussá váló dalokat, mint a Rock And Roll Music, a Sweet Little Sixteen, az Around And Around, a Johnny B. Goode, a Carol, a Little Queenie.
Termékenységét azzal szokták illusztrálni, hogy amikor megnyitotta saját szórakoztató parkját, amelyben csak az ő számai szóltak, egy egész nap eltelt anélkül, hogy valamelyiket ismételni kellett volna.
1959-ben a rock veszélyei miatt aggódó hatóságok „koncepciós perbe” fogták (azzal vádolták, hogy egy fiatalkorú indián lányt foglalkoztatott bárjában, akit később prostitúció miatt tartóztattak le) és leültették. Anyagilag ez sem vágta földhöz, hiszen a turnékból, tévéfellépésekből és jogdíjakból áradó pénzt bölcsen ingatlanba fektette, sőt szülővárosában, St. Louisban bárt is nyitott.
Diadalmenete szabadulása után is folytatódott: Amerikába ekkortájt érkezett meg a Beatles és Rolling Stones vezette „brit invázió”. Mindkét együttes zenéje Berry stílusán alapult, több számát tartották műsorukon. Érdekesség, hogy a popzenei listát csak egyszer, a hetvenes években vezette, a különösebb értékeket nem képviselő My Ding A Ling című dalával.
Szerzői vénája ugyan a nyolcvanas években elapadt, de az érdeklődés soha nem csitult iránta. A mindig remek zenészekkel fellépő Chuck Berry bírja szuflával, jellegzetes kacsasétáját Budapesten is többször megcsodálhatták rajongói. Hetente egyszer még öt évvel ezelőtt is zenélt szülővárosában. A rendőrséggel és az adóhivatallal közel sincs olyan jó viszonyban, mint a közönséggel, 1979-ben adócsalás miatt immár jogosan került börtönbe, sőt, neve szerepelt a rock történetének száz legkínosabb pillanatát összegző listán is, mert éttermében kamerát szereltetett a női mosdóba.
A Rolling Stone szerint Chuck Berry is a legjobb gitárosok között szerepel. Jimi Hendrixet a rock nagyjai közül Eric Clapton, Jimmy Page, Keith Richards és Jeff Beck követi a rangsorban. A tíz legjobb közé még B.B. King, Chuck Berry, Eddie Van Halen, Duane Allman, valamint Pete Townshend jutott be.
Chuck Berry elsőként került be a Rock Dicsőségcsarnokába, a rock and roll egyik „feltalálója” most 90 éves, és bár még mindig fel-fellép, több évtizede nem készített stúdióalbumot.
A Johnny B. Goode, a Maybellene vagy a Rock and Roll Music című dal szerzője már túl volt legnagyobb sikerein, amikor 1959-ben először átadták a Grammyket, így maradhatott le az elismerésről, „csak” Grammy életműdíjat kapott. Érdekesség, hogy az első Grammyk átadása előtt néhány hónappal halt meg repülőgép-szerencsétlenségben a tehetségével Elvis Presleyvel vetekedő Buddy Holly, aki így szintén nem kapott soha Grammy-díjat.
Sőt a Voyager űrszonda is magával vitte a dal felvételét. Berry szerzeményeit játssza mindenki, aki számít a rockzenében, John Lennon pedig azt mondta róla: „ha más nevet kellene adni a rockzenének, az a Chuck Berry lenne”.
