205 éve született Clark Ádám (Adam Clark) skót mérnök, a budapesti Széchenyi lánchíd építésének vezetője és a budai Váralagút tervezője, de ő tervezte a budai városi vízmű gépházát és vízvezetékeket is épített nálunk és Ausztriában.
Adam Clark 1811. augusztus 14-én Edinburghban született. Géplakatosságot tanult, londoni műhelyekben dolgozott. Széchenyi István angliai látogatásakor, 1832-ben a Watt-gépgyár művezetője volt. Először 1834-ben Széchenyivel és Vásárhelyi Pállal jött néhány hétre Magyarországra, az Al-Duna szabályozásához rendelt Vidra nevű gőz-kotrógép összeállítása végett. Később otthon főleg hídépítésekben vett részt.
1839-ben névrokona, a Lánchidat tervező Tierney William Clark, mint magyarországi tapasztalatokkal rendelkező szakembert, őt bízta meg az építkezés vezetésével, amelyet 1842-49 közt végzett. A két Clark – bár viszonyuk hűvös volt – együtt járta a vashámorokat és kőbányákat s szervezték az alapozáshoz szükséges anyagok szállítását, Ganz Ábrahám öntödéjéből is rendeltek alkatrészeket. T. W. Clark évente csak néhányszor jött Magyarországra, ám több angol szakmunkás családostul érkezett, egy részük itt maradt és magyarrá lett.
Adam Clark öt éven belül vállalta a híd átadását, de a lánc-szállítás, a vám elhúzódása s egy láncszem elszakadása miatt két évet késett – e baleset során Széchenyi is a Dunába esett. Rózsadombi lakásából Clark távcsővel is figyelhette az építkezést – bár főleg a helyszínen tartózkodott. Széchenyi kérésére vizsgálta az első balatoni gőzhajó, a Kisfaludy angol gépeit, s a hajózás útjában álló fenékpusztai fahidat. Uszodai mentőkészüléket tervezett, a pesti rakpart építésével, az első gázvezetékekkel, a Duna-Tisza csatorna terveivel is foglalkozott.
Clark letelepedett Pesten s 1847-ben az országos közlekedési bizottság tanácsadója lett, 1848-ban Széchenyi közlekedési minisztériumának műszaki tanácsosa volt. 1849 májusában, mikor Hentzi osztrák tábornok fel akarta robbantani a Lánchidat, Clark kinyittatta a lánckamrák és a Duna közti zsilipeket, a szivattyúkat összetörette, majd ágyba fekve betegnek tettette magát. Mikor Hentzi érte küldött, az elárasztott kamrák kiszárítása miatt, visszaüzente: mozdulni sem bír. Később a tábornok megparancsolta: a vasváz és merevítő tartók kivételével bontassa szét a pályát a budai hídfő s az első mederpillér között; ez Clark és Hentzi felügyelete alatt meg is történt. Végül a puskaporos hordókat a hídon robbantották fel, nyolc kereszttartó ment tönkre, s az útpálya a budai pillér és hídfő közt 24 m hosszban. Meghalt a robbantás vezetője, Alnoch Alajos ezredes. Egy hajón voltak a tartalék kereszttartók, ezt Hentzi a soroksári Dunában süllyesztette el. Clark később búvárral felszedette a tartókat, pótolva a hiányokat.
Görgey Artúr a robbanás után megparancsolta: a hidat mielőbb helyezzék csapatok átszállítására alkalmas állapotba – ez 4-5 nap alatt meg is történt. Június végén Dembinszky is el akarta pusztítani a hidat, de Clark ismét megakadályozta – ekkor is a pályát és a kereszttartókat bontotta le, meggyőzve a tábornokot, hogy így a híd járhatatlanná lesz néhány napra, hosszabb időre nem érdemes, a császáriak egy nap alatt hajóhidat építhetnek. Az osztrákok bevonulása után a pályát harmadszor is elkészítették, s a november 20-i átadásig minden munkát befejeztek. Széchenyi ekkor már Döblingben volt, először Haynau ment át a hídon.
1852-ben Clark tervezte, és 1853-57 közt ő építette a budai Alagutat. Az építkezés a pest-budai polgárok megrökönyödésére kétfelől indult. Clark csak nevetett, s a tetőn, a Szent György téren mélyített aknából is hordatta ki a sziklát – a fúrások pontosan találkoztak egymással. Clark az előírtnál nagyobb iránytárót építtetett, majd 3-4 m-ként függőleges feltöréseket készített angol módszer szerint, a főte alatt új járatot hajtott, végül kialakította a két oldalt. A bányászok vékony falat hagytak a vájatok közt, ezt 1853. október 25-én az Alagút Rt. vezetősége előtt törték át, a két bejáratot fellobogózták – sárga-fekete zászlókkal Ürményi József elnök Széchenyit éltette, majd a válaszfalat kibontották, s a vendégek átmentek a hegy alatt. Ezután havonta egy vasárnap átengedték a közönséget az épülő alagúton.
A Várhegyet hét és fél hónap alatt fúrták át, 9,5 m szélesen, 349,66 m hosszban. Középen 7,83 m magas, ez a bejáratokig a világítás érdekében 10,6 m-re nő – így is gázlámpákra volt szükség bent. Az Alagút mintegy 6 m-t lejt a Duna felé, ezzel a vízelvezetést is megoldották. A követ a dunai rakpart építéséhez használták fel. A klasszicista keleti homlokzat Clark tervei szerint épült – ennek általa készített rajza, s az Alagút hosszmetszete a Kiscelli Történeti Múzeumban látható.
Clark a magyar, horvát, osztrák és olasz vasútépítésekben, s Pest-Buda ipari- és városépítési mérnöki munkáinak megvalósításában is részt vett. Ő tervezte a budai városi vízmű gépházát, vízvezetékeket épített nálunk és Ausztriában is.
Áldásy városkapitány Mária lányát 1855-ben vette feleségül. Élete végéig az Áldásy család Krisztina körúti házában, a mai Színháztörténeti Múzeum épületében lakott. Ekkor már mindenki Clark Ádámnak hívta, Buda város tiszteletbeli képviselővé választotta. 1866. június 23-án halt meg Budán. Temetésekor a Lánchídon gyászlobogó lengett. A vízivárosi temetőbe temették, innen került a Kerepesi Nemzeti Sírkertbe.
Budapesten a Lánchíd és az Alagút közti tér ma Clark Ádám nevét viseli, szobra a Városligetben, a Közlekedési Múzeum előtt látható.
