„Minden, ami közvetlenül a helyszínen keletkezik, sajátos erővel, intenzitással és elevenséggel bír, a műteremben nem reprodukálható.” 175 éve született Claude Monet, az impresszionisták egyik fő alakja.
Claude Oscar Monet Párizsban született, 1840. november 14-én, de minden gyerek- és kamaszkori élménye Le Havre-hoz, ahhoz a városhoz kötötte, ahova 1845-ben költözött a családja. Apja kereskedő volt, ő ifjúkorában Le Havre-ban élt. A fiatal Monet-ra a legerőteljesebb hatást a Normandiában eltöltött évek alatt Eugène Boudinnel, a festővel való ismeretsége gyakorolta. A tehetségét felismerő Boudin tanácsára az akkor dívó műtermi munkával szemben a szabadtéri plein air-stílushoz csatlakozott. Ez kifejező eszközként a levegő és a fény jelenségeit használta, ami az impresszionizmus fő jellemzője lett. 1861-ben behívták katonának, két évet Algírban töltött. „A benyomások, amiket ott lent a fényről és a színről szereztem, csak később öltöttek formát, de majdani fáradozásaim csírája itt gyökerezik” – idézi a festőt Sagner-Düchting Claude Monet című könyvében.
1919-ben, amikor Monet már úgyszólván remeteéletet élt a Vernon-sur-Seine-től nem messze lévő Givernyben, meglátogatta Fernand Léger, aki elegáns, angol szabású, világosszürke öltönyt és panamakalapot viselő „zömök úriembernek” írja le. „Nagy, fehér szakálla és rózsás arca van, s apró, csillogó szemei jókedvűen, de talán egy kis gyanakvással szemlélik a világot.” Mind a képi, mind az irodalmi portrék labilis kedélyű emberként ábrázolják. Hirtelen hangulatváltozásai, önmagával való állandó elégedetlensége, spontán elhatározásai, viharos érzelmei és precíz aprólékossága, s esetenként a kora miatti növekvő aggodalommal párosuló individualizmus – mindez együtt sok szempontból rávilágít Monet alkotói fejlődésére és saját munkájához való viszonyára.
Monet 1859-ben Párizsba költözött, megismerkedett a barbizoni tájképfestő-iskola mestereivel, majd Camille Pissarróval, az impresszionizmus másik jelentős alakjával. 1860-1862 között Algériában volt katona, piktúrájára erősen hatottak az afrikai nap élénk színei. Leszerelése után kötött ismeretséget Auguste Renoirral és Alfred Sisley-vel. Jelentősen hatott rájuk Edouard Manet, akit vezérüknek tekintettek az impresszionisták, bár ő művészeti elveikkel nem értett egyet, náluk zártabb, hagyományosabb kompozíciós elképzelései voltak. Manet és Monet már jóval azelőtt ismerte egymás munkáit, mielőtt személyesen is kapcsolatba kerültek volna.
Monet fejlődésére erősen hatott még a Bazille-jal, Renoirral, Sisleyvel és Pissarróval fenntartott aktív kapcsolata. Párizs akkori művészeti életét az akadémikus festészetet kultiváló Szalon kiállításai határozták meg. Ennek ellenzékeként létrejött a Visszautasítottak Szalonja, a Szalonból kimaradt művészek fóruma. Monet és társai ehhez csatlakoztak s a fontainebleu-i erdőbe jártak tájképet festeni. Monet első jelentős képei az 1860-as évek közepén készültek.
Piktúrájának önálló jellege az 1866-os Reggeli a szabadban című képén jelenik meg először, itt az anyagszerű, realista ábrázolás együtt jelentkezik a fényjelenségek érzékeltetésével. Párizsi képein a levegő vibrálása is érezhető a napfényben, amely besugározza a várost. A Terasz le Havre mellett vagy a Nők a kertben az impresszionizmust közvetlenül előkészítő képek. Ezután Renoirral a Szajnát festette, a napfényes természet, a víz reflexiói, a színes árnyékok teszik mozgalmassá képeit. Monet és Pissarro a porosz-francia háború miatt Londonba ment, ott lenyűgözte őket Turner művészete, A londoni parlament című képe felhasználta az angol köd formaoldó hatását. A japán fametszetek is hatottak rá, akár kortársaira, Hollandiában csatornákat, hajókat, szélmalmokat festett.
Lefestette Camille-t csíkos zöld ruhában és szőrmeszegélyes kabátkában (Zöld ruhás hölgy, 1866), ismét Camille-t a fiukkal, Jeannal, reggelizés közben (A reggeli, 1873), Bazille húgait a Ville d’Avray-i kertben (Nők a kertben, 1867). Két, a hatvanas években festett vászna orosz múzeumokban látható: az Ebéd a szabadban a moszkvai Puskin Múzeumban, illetve a hasonló jellegű Nő kertben című a szentpétervári Ermitázsban. Ezek a képek azt sugallhatják, hogy Monet tehetségének lényege az intimitás és a hétköznapok dicsérete, s forrása az a képessége, hogy fölismerje a szépségüket és költőiségüket.
1871-ben Monet és Pissarro fedezi fel foltfestéses technikáját, világos és gazdag színkompozícióit, a fiatal impresszionisták saját merész kísérletezésükhöz kaptak tőle szellemi és technikai festői támogatást. 1872-78 közt Argenteiul-ben élt, impresszionizmusa kiteljesedett, optikai látomásaiban az ember csak alárendelt elem. Ekkori párizsi képeit a remegő atmoszféra, a napfényes színek teszik elevenné. Édouard Manet 1874-től évekig együtt dolgozott Claude Monet-val és Renoirral Argenteuil-ben, a Szajna partján. Manet ekkor több festményen is megörökíti Monet és családját, pl. A Monet család a kertben című festményén.
Mozgalmuk első, 1874-es kiállításán a mozgalom névadója Monet az Impresszió, a felkelő nap című képe lett, stílusuk a pillanatnyi benyomásokat, a légkör változásait ragadta meg. Ez jelenik meg Monet azon képsorain is, melyeket azonos témákról, de különböző napszakban, más-más fényviszonyoknál festett. Első ilyen sorozata a Saint-Lazare pályaudvarról készült.
Csoportjuk a 80-as években felbomlott, Monet 1878-ban Vétheuil-be, 1883-ban Givernyba költözött, mindkét hely számos képét ihlette.1880 után Monet egyre több festményéről tűnnek el az emberi alakok, az emberi jelenlétet mutató házak, hajók, hidak, s maradnak az alakok, tárgyak nélküli vizek, felhők, virágok, kertrészletek, természeti elemek: a fényviszonyok (a többi egyre inkább csak ürügy). Ezek az évek hozták meg művészete elismerését, 1889-ben Rodin-nel közös kiállításának óriási sikere volt. 1890-es Szénaboglyák sorozata főleg a légköri jelenségeket tükrözi, a tárgyat mellékesnek tekinti. Leghíresebb, 1890-92-es sorozatán, a Roueni katedrálist ábrázoló képein szinte eltűnik az épület, a kőcsipkék részletei, csak a levegő és a fény rezgése látható reggel, délben, délután és este.
Monet képes volt a legárnyaltabb, legkifinomultabb, legvibrálóbb színeket festeni, s rögzíteni a legtünékenyebb, legillékonyabb elemeket is, már-már az irrealitás határán, már-már túl az érzékelhető határán. Művészete a fiatal avantgárdokra is nagy hatást gyakorolt. Vaszilij Kandinszkij 1895-ben Moszkvában látja egy képét, és lenyűgözi tárgynélkülisége, a paletta, a színek ereje.
A 20. század első éveiben festett Temze-képei Turner hatását mutatják, a köd, a gyárak füstje, a londoni szmog elhalványítja a hidakat, a parlament tornyát, piktúrája újabb magaslatait érve el. 1908-1910 között megromlott szemmel Velence csatornáit, műemlékeit festi, majd giverny-i kertjének virágaival, japán hídjával, a vízfelületek szín-játékával szinte tárgy nélküli képeket alkot. Tavirózsáinak óriás pannóit az Orangerie-ben helyezték el. 1926. december 6-án halt meg Givernyben, retrospektív kiállítását 1928-ban rendezték meg Párizsban.
Monet művészete maradéktalanul megvalósítja az impresszionista elveket. Képei színeket s megvilágítási helyzeteket ábrázolnak tárgyak helyett, fő elemeik a valőrök, a színek telítettsége. A tárgytalanítás, a képszerkesztés feladása az absztrakt művészetet előlegezi, ő ennek egyik előfutára.
