„Kicsi vagyok, de megnövök, mint a dinnye, vagy mint a tök! Énrólam szól most az ének, örüljetek Süsükének!” Csukás István ezen a héten lett 79 éves, ebből az alkalomból ajánljuk Süsüke legújabb kalandjai c. meséjét.
„Kicsi vagyok, de megnövök, mint a dinnye, vagy mint a tök!
Énrólam szól most az ének, örüljetek Süsükének!„
Megjött Süsüke! Itt van Süsüke újra! Csukás István tollából!
Süsüke, a csintalan sárkánygyerek és Kiskirályfi újabb kalandjai sok izgalmat okoznak Sárkányföld lakóinak. Ám új élményt is nyújtanak számukra, derűt, vidámságot lopnak a szívükbe.
A két elválaszthatatlan jó barát hol izgalmas Ki mit tud versenyt rendez, melyen mindenki bemutathatja, miben a legügyesebb, hol álarcosbált szervez, ahol a szereplők egy kis időre mások lehetnek, mint amik, hol nagytakarítás alkalmával tréfálják meg a királyi birodalom tagjait.
Olykor „Süsüke elrabolja magát”, de csak azért, hogy megtudja, mennyire szeretik.
Egy napon azonban füstjel érkezik, amely arról értesíti őket, hogy a Kiskirályfinak haza kell mennie. A nagy szomorúság láttán Süsünek megesik a szíve gyermekén, és úgy dönt, itt az ideje, hogy ő is világot lásson. A barátok együtt indulnak útnak – közös élményeik folytatásának ígéretével.
A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában 2014-ben megjelent Süsüke újabb kalandjai c. mesekönyvet László Maya illusztrálta.
Garamvölgyi Katalin Csukás Istvánnal készített interjúját ITT elolvashatod.
Részlet a könyvből a címre kattintva:
Csukás István: Süsüke újabb kalandjai
„Süsüke és a Kiskirályfi egy fatörzsön lovagolt. Megsarkantyúzták a fatörzs derekát, s nagyokat rikkantgattak.
– Gyia! Gyia! Most én vagyok elöl! – rikkantott Süsüke. – Vágtatunk hegyenvölgyön át. Gyí, te paci! Gyí, te paci! Ho-ó! Hoó!
Rámosolygott a Kiskirályfira.
– Forduljunk meg! Most te legyél elöl!
Megfordultak, most a Kiskirályfi volt elöl, s nagyokat kurjantgatott.
– Gyia! Gyia! Vágtatunk hegyen-völgyön át, sebesebben, mint a szél. Ho-ó! Hó! Most pihenünk. Elfáradt a lovas és a ló.
Átvetették a lábukat a fatörzsön, s úgy ültek rajta, mint egy padon.
Süsüke ábrándozva mondta:
– Jó kis lovaglás volt. Már tudok lovagolni, tudok gondolkozni, tudok versenyt futni. Egyszer már repültem is! Mi az, amit még nem tudok? Illetve tudok, csak nem tudok róla?”
