„… a némi sikereket értem el Párizsban, tudom azt miként értékelni.” A „legfranciásabb magyar festőnek tartott” Czóbel Béla, a 20. századi magyar festészet kimagasló képviselője 135 éve született.
„Párizs után már diákkoromban vágytam. Rippl-Rónai is hozzájárult ennek fokozásához. A Royal szállóban rendezett kiállítását majdnem naponta meglátogattam. Arra vezetett az utam, Teréz-körúti lakásunkból a Barcsay Gimnáziumba. Mily egyszerűen és látszólag könnyedén tudta megoldani a legnehezebb problémákat. Ő a legjobb franciák mellett is, ott, ahol jó, megállja a helyét. 1903 októberében mentem ki. Beiratkoztam a Julian Akadémiába, de inspirációimat nem ott találtam. A Luxembourg Múzeumban az impresszionisták terme, a Rue Lafitte, Durand-Ruel és Vollard galériáival. Itt láttam Gauguin kiállítását kevéssel halála után 1904-ben. Akkor láttam az Indépendentsban Seurat és Van Gogh kollektívjét. Mind e festők ma már a nagy klasszikus mesterek.” (Czóbel Béla: Önéletrajzi levél Pán Imréhez, 1946)
A „legfranciásabb magyar festőnek tartott” Czóbel Béla 20 éves volt 1903-ban, amikor először utazott Párizsba. Művészetszerető családja révén megismerte a magyar festészet múltját, gimnáziumba menet pedig megcsodálta az éppen megnyílt Rippl-Rónai-kiállítást Pesten. Az 1902-1903-as nyarakat a nagybányai művésztelepen töltötte, s rövid ideig a müncheni akadémián tanult. A gimnázium elvégzése után, 1902 és 1906 között nyaranta a nagybányai művésztelepen Iványi Grünwald Béla növendéke volt, közben Münchenben és Párizsban is tanult. Párizsba érkezve a Montparnasse-negyed hasonló korú festői, festőnövendékei társaságában járta a múzeumokat, kiállításokat és a híres-neves művészkávéházakat. Ezek az élmények, benyomások mélyen hatottak rá. Rengeteget festett, rajzolt. Megismerkedett azokkal a barátaival, akik élete végéig hű társai maradtak: André Dunoyer de Segonzackal, M. Asselinnel, Hatvany Ferenccel. Párizsban találkozott Bölöni Györggyel és Ady Endrével is, aki a magyar lapokat tudósította innen.
A Julian Akadémián, ahol pályázatot is nyert, ismerkedett meg Dunoyer de Segonzac festővel, aki évtizedekig a barátja maradt. Első képei a szecesszió és a plein air festészet hatását mutatják. Már 1903-ban kiállított a párizsi Mars-mezei Szalonban, majd a Függetlenek Szalonjának tárlatain. 1906-ban mutatta be az Ülő férfit, melynek síkszerű ábrázolásán Rippl-Rónai hatását érezni.
1907-ben a Fauves (Vadak) csoporttal együtt volt kiállítása Párizsban, az ott kiállított képei közül a Kislány ágy előtt című Matisse, Derain, Dufy hatását mutatja. A naturalizmussal szakítva a látvány helyett saját nézőpontjából közelítette meg a valóságot, művei mégis anyagszerűbbek és ösztönösebbek. Vastag körvonalai, erős színei a fiatalok közt mintává váltak.
Virág Judit 2003-as aukciós kiállításán óriási érdeklődés középpontjában szerepelt a Párizsi utca című 1905-ös Czóbel-kép. Kratochwill Mimi művészettörténész szerint a Czóbel mindig a látványból indult ki, abból választotta ki az általa fontosnak ítélt és megörökítendő témát. „Műterme, lakása, környezete kellő ihletet adott számára, a napszakok váltakozásával változott a fények, árnyékok befolyása színvilágára, ami képszerkesztésének mindig is fontos eleme volt. A festményen a félig napsütötte fasor, a ház által árnyékolt utcasarok és az ott éppen megjelenő férfi látható. A fasor mögött, az utca másik oldalán házak tetői, falai villannak ki. A kékek, rózsaszínek és zöldek vezetik a néző szemét az utca mélyébe, a kihalt park, a városrészlet felé. A mű egészén érződik a párizsi hangulat, nem téveszthető össze egy nagybányai városrészlet megfogalmazásával.” Czóbel gyakran rögzítette környezetét, ezért feltehetőleg a Párizsi utca pontosan azt a környéket mutatja be, ahol a művész élt. Ekkori lakcímét is ismerjük: a Párizs egyik leghosszabb utcájaként elhíresült boulevard Vaugirard 9-es számú házában lakott.
1907-1912 között nyaranta Nyergesújfalun, Kernstok Károly festő művésztelepén dolgozott. 1906-ban Nagybányán bemutatott képei megosztották a művésztelepet, szinte forradalmat idéztek elő a festők között: Perlott Csaba Vilmos, Tihanyi Lajos és mások az ő hatására fordítottak hátat a nagybányai stílusnak.
Czóbel tagja lett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének (MIÉNK), majd 1909-ben a Nyolcak csoportjának, de kapcsolatuk inkább baráti, mint művészi volt. Ekkori művein már mellőzte a szín- és vonalperspektívát, s vastag vonalas kontúrhálóba helyezte a fokozott erejű színeket.
Az I. világháború idején a hollandiai Bergenben élt és amszterdami kiállításokon vett részt. Egyéni stílusa egyre inkább kitűnt: képein dekorativitás, síkszerűség és torzítás érvényesül (A bergeni lelkész), s érezhető a de Stijl csoport konstruktivizmusa is. Pesten 1924-ben volt gyűjteményes kiállítása, vásznain táj, belső tér, akt egyaránt csendéletként jelent meg.
1925-ben ismét Párizsba költözött, ahol 15 évig élt, magába szívta az École de Paris modern szellemét. Ekkori jelentősebb művei: Álarc és mandolin, Gyümölcscsendélet, Múzsa, Ülő akt, Párizsi utca, nőalakjain a fiatalság örök bája érzékiség nélkül jelenik meg. 1929-ben New Yorkban volt gyűjteményes kiállítása. Párizsi korszakában a síkszerűséget ismét térbeli formálás váltja fel, a vászon franciás, racionális kihasználása jellemzi.
Czóbel feleségével, Modok Mária festőnővel, aki szintén a Párizsi Iskola követője volt, a háború után felváltva Párizsban és Szentendrén élt. 1948-ban az elsők közt kapott Kossuth-díjat. Czóbel részt vett a szentendrei művészek rendezvényein, bár nem tartozott szorosan semmilyen csoporthoz. Jelentősebb késői képei: Fő tér, Lugas, Szentendrei Vénusz, Csendélet chiantis üveggel, Rózsaszínruhás lány.
A párizsi Galérie Zak hetvenötödik és nyolcvanadik születésnapját is kiállítással ünnepelte meg, itt Braque és Picasso egyaránt üdvözölte, emlékezve első párizsi bemutatkozására. Kései festményei egyre világosabbak, fiatalosabbak lettek, s eláradt rajtuk a mester nyugalma, szelídsége, emberszeretete. Öregen is kerékpáron járt, cajgnadrágban. 1973-ban 90. születésnapja alkalmából a budapesti Ernst Múzeumban születésnapja tiszteletére rendezik meg kiállítását, és ez év novemberében utoljára járt Párizsban. 1975-ben, még életében önálló múzeuma nyílt Szentendrén. 1976 elején Párizsban előterjesztették az Akadémiai Pálmák kitüntetésre, de átadására már nem kerülhetett sor, 1976. január 30-án Budapesten halt meg.
Felhasznált irodalom: Czóbel Béla: Születtem… / Magyar képzőművészek önéletrajza, 2002, MEK, Magyar Nemzeti Galéria / Czóbel Béla
