„Az éjszaka álmomban megint Manderleyben jártam. Mintha újra ott álltam volna a vasrácsos kapunál, amely a felhajtóhoz vezet.” A 25 éve elhunyt Daphne du Maurier írónak köszönhetjük többek közt a Madarakat és A Manderley-ház asszonya című műveket is.
Daphne du Maurier 1907. május 13-án született Londonban, a zseniális művész és író, George du Maurier unokájaként és a Gerald du Maurier, a híres színész és színigazgató lányaként a kreatív és sikeres család. 1927-ben a du Maurier család Cornwallban beleszeretett egy folyóparti házba, ideköltöztek, és nem sokkal később, Daphne elkezdett novellákat írni. Első regényét (The Loving Spirit) 1931-ben adták ki, ami azonnal nagy sikert ért el. Egy évvel később hozzáment Frederick Browning vezérőrnagyhoz, akinek katonai történetét és kudarcát Cornelius Ryan Messze volt a híd című regényéből ismerhetjük. Miközben három gyermekét nevelte, Daphne du Maurier egyre keresettebb író lett.
Alkotásai – egyebek között a Rebecca – Magyarországon A Manderley-ház asszonya címmel ismerhetjük Ruzitska Mária fordításban – A francia kalóz szeretője és a Jamaica fogadó – fél évszázadon át szerepeltek a különféle könyv-sikerlisták csúcsain. Mindegyik regényét lakhelye, Cornwall és a hely iránt érzett szeretete ihlette.
Hívei és tisztelői a feszültséggel teli thriller elemeket tartalmazó romantikus művek nagymesterének tartották, bár ő maga ezt egy interjújában elhárította. Könyvei közül hetet megfilmesítettek, annak idején a filmvásznon is sikert arattak. Daphne du Maurier, a világszerte ismert brit írónőt 81 éves korában érte a halál 1989. április 19-én.
Rebecca – A Manderley-ház asszonya
A Manderley-ház asszonya kora legnépszerűbb regényírójává tette, s a világhírt is meghozta Daphne du Maurier számára. Az 1938-ban megjelent regény valódi sikertörténet lett, a kritikusok és az olvasók igazi mesterműnek tartják a könyvet, s alighanem igazuk van, hiszen a történet mit sem vesztett erejéből, ma is éppolyan izgalmas, mint hetven évvel ezelőtt.
„Az éjszaka álmomban megint Manderleyben jártam. Mintha újra ott álltam volna a vasrácsos kapunál, amely a felhajtóhoz vezet. Sokáig álltam ott, nem tudtam bemenni, mert a kapu be volt zárva, és még a láncot is keresztbe akasztották a rács előtt. Álmomban a kapust hívtam, de nem jött. És mikor jobban benéztem a rozsdás rácson keresztül, láttam, hogy a kapusfülke üres.
A kémény nem füstölt, és az apró, rácsos ablakok szomorúan, elhagyatottan bámultak rám. Aztán, ahogy ez álmokban lenni szokott, hirtelen természetfölötti erőm támadt, és mint valami szellem, mégis keresztülsuhantam a bezárt kapun. Az út ott kanyargott előttem, mint azelőtt, de mikor néhány lépést tettem, láttam, hogy mégsem olyan, mint akkor régen volt. Keskeny volt és elhanyagolt, egészen más, mint a mi időnkben. Eleinte sehogy sem értettem a dolgot, zavarban voltam, és csak mikor lehajtottam a fejemet, hogy egy lehajló ág alatt keresztülbújjak, akkor eszméltem rá, hogy mi történt.”
Az ártatlan, kiszolgáltatott helyzetben élő fiatal nő egy Côte d’Azur-i szállodában megismerkedik a határozott fellépésű Lord Maxim de Winterrel, akinek felesége, Rebecca rejtélyes módon vesztette életét. Gyors udvarlás után ő lesz a második Mrs. De Winter, és férjével annak vidéki otthonába, a legendás Manderleybe költözik, mely az első pillanattól rideg és barátságtalan számára. Az ifjú feleség új otthonába érkezve nem egészen az várja, amire számat, szembesülnie kell azzal, hogy férje előző asszonyával nehéz lesz felvennie a versenyt.
Nesztelen léptű inasok, pattogó tűz a könyvtár kandallójában, fehér damasztabrosz és ezüstkészlet a teázóasztalon, dédanyák képei a galérián – ez Manderley. Baljósan vöröslő rododendronok és temetőket idéző, sápadtkék hortenziák a kertben, a tenger vészjósló mormogása – ez is Manderley.
A történetet elmesélő, mindvégig névtelen főszereplő, az új, érzékeny úrnő híven beszámol ennek az életnek a fonákjáról is: a titkos bűntudatról, a névtelen szorongásról, a rettegésről, ami ugyanúgy elválaszthatatlan Manderleytől, mint a kényelem és a fényűzés. Az ódon angol kastély minden szeglete Rebecca tökéletességére emlékeztet.
A fiatalasszonyra nyomasztóan nehezedik rá az első Mrs. De Winter emléke, aki a ház minden tárgyában, szegletében, főképp Mrs. Danvers, a házvezetőnő gondolataiban folyamatosan jelen van. Az új úrnő úgy érzi, hogy Mrs. Danvers minden lépését figyeli, és állandó gyanakvással, rosszindulattal veszi körül. A félelem mérgezi az itt élők lelkét: az új asszony a régi házvezetőnőtől, Mrs. Danverstől fél, még inkább a halott feleség, Rebecca kísértetétől – ám valójában attól retteg, hogy méltatlan lesz Manderleyhez, és el kell hagynia a kastélyt. A férj, Max is állandóan titkolózik, tagad és mellébeszél, valójában a bűntett leleplezésétől és a botránytól retteg és egyre megközelíthetetlenebbnek tűnik a sötét emlékekkel teli otthonában. Mindez bizonytalanná teszi a nőt, férje érzéseiben is kételkedni kezd. A helyzet még tovább romlik, amikor megtalálják a vízbefúlt Rebecca holttestét, és újból vizsgálni kezdik az asszony halálának körülményeit. Maxim de Winter gyilkosság gyanújába keveredik, és ez a házasságot igencsak megterheli. A melodramatikus lélektani romantikus krimi az utolsó percéig meglepetéseket tartogat.
A rengeteg sikerkönyvet jegyző szerző több műve élt tovább a filmvásznon, például a Jamaica Inn, a Madarak és az Oscar-díjas A Manderley-ház asszonya Alfred Hitchcock rendezésében. A regénynek minden oldala nehezen megfogható szorongást áraszt, feszültséggel teli, ezért is választhatta Hitchcock – aki iskolát teremtett a felszültséggel teli bűnügyi műfajjal – azonos című filmjének alapjául, amely a filmművészet legjobb klasszikus alkotásainak egyike.
